Az olasz és a francia jobboldal is a lengyel és magyar EU-stratégiát követi.
Az Economist hasábján megjelent cikk szerint az euroszkepticizmus, ahogy maga az uniós politika is, komoly változáson ment keresztül az elmúlt évek során. Egészen mostanáig
Wilders a 2017-es holland vállasztásokon már a brexit szellemében megálmodott holland „nexit” jeligével kampányolt, Le Pen az elnökválasztási hajrában nemcsak az euróövezetből, hanem az Unióból is kivezette volna Franciaországot, míg Salvini élesen kritizálta az Európai Központi Bank elnökét, Mario Draghit és belengette Olaszország szakítását az európai blokkal.
Sokat fordult a világ, hiszen a jövő héten esedékes holland választásokon már nem központi téma az EU-ból való kilépés, a jobboldali erők inkább a radikális iszlám veszélyeire hívják fel a társadalom figyelmét. Franciaországban Le Pen egyik tanácsadója, Philippe Olivier nyíltan kijelentette, hogy az Unió elhagyása nevetséges célkitűzés, és ezt nézőpontot vallja magáénak a francia Nemzeti Tömörülés vezetője is. Olaszországban pedig akkorát fordult a kocka, hogy Salvini támogatásával miniszterelnöki pozícióba került az eurokrataként számontartott Draghi.
Ebből is látszik, hogy
A hollandok és franciák 69 százaléka támogatja az uniós tagságot, Olaszországban azonban a koronavírus-járvány okozta társadalmi és gazdasági kihívások hatással voltak az Unió megítélésére. Az egészségügyi válság alatt már az olaszok közel fele kész lett volna elhagyni az európai együttműködést, ugyanakkor az EU gazdasági mentőcsomagja képes volt ellensúlyozni az egyre növekvő euroszkepticizmust.
Az elmúlt évek európai folyamatai arra ösztönözték a jobboldali politikusokat, hogy belássák, az Európai Uniót nem faképnél kell hagyni, hanem belülről megreformálni.
hiszen továbbra is kemény kritikával illetik az európai együttműködés intézményeit, ugyanakkor nem EU-ellenesek.
Rájöttek továbbá arra is, hogy az Unióban még mindig a nemzeti kormányoké az utolsó szó joga. Ezt a migrációs válság is alátámasztja, hiszen 2015 után az Európai Bizottság alapvetően humanitárius megközelítést próbált ráerőltetni a tagállamokra. Azonban egy idő után egyre több tagállami miniszter követelt szigorúbb fellépést a bevándorláspolitika terén, az Uniónak így végül változtatnia kellett. Ezért a legcélravezetőbb, ha az EU-kritikus politikusok most a sikeres kampányra koncentrálnak, hogy hatalomra kerülésük után végig tudják vinni azokat a reformokat, amelyeket szívesen látnának uniós szinten.
Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás
Fotó: Miguel MEDINA / AFP
Tarr Zoltán felbátorodott Manfred Weber kijelentésén, miszerint „nem létezik olyan, hogy nemzeti szuverenitás”, de Magyar Pétertől is hallottunk már ilyet.
Dani Rodrik Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában keresné a jogállamiság új példaképeit.
Az Európai Bizottság azt mondja, hogy Ukrajna esetében nem szabad megállni.
Gyorsan reagált a NATO.
Komoly veszélyre hívta fel a figyelmet Robert C. Castel.
A „merjünk kicsik lenni” szellemében a teljes behódolás mellett döntött a Tisza Párt.
Szerinte nem a taktikában kell keresni a hibát, csak a labdarúgókban.
A Kétfarkú Kutya Párt képviselője a 31 éves Charlie Kirk halálán gunyorosan nevető, őt fasisztázó posztot osztott meg.
