A párhuzamos társadalmak felszámolását tűzte ki célul Dánia

A dán politikában és a médiában egyaránt egyre többször hallani párhuzamos társadalmakról, bűncselekményekről, vandalizmusról és rossz közbiztonságról. A kormány 2010 óta évente készít gettólistát, amelynek alakulását az egész társadalom nyomon követi. Ugyanakkor vita tárgya, hogy mennyiben fogadható el a gettó jelző egy szociálisan hátrányos lakóövezet megnevezésére, vannak, akik szerint a kifejezés egy egész közösséget megbélyegez, míg mások szerint a problémás zónák beazonosításával a kormány képes a megoldásokat a problémák forrásához vinni. A Migrációkutató Intézet legújabb elemzése a dán gettók helyzetét mutatja be, és vázolja, hogy a kormány milyen módokon igyekszik megoldást találni a hátrányos helyzetű lakóövezetek egyre égetőbb társadalmi problémáira. 

Lakáspiaci trendek is hozzájárultak a gettók kialakulásához

A Dán Királyság hátrányos helyzetű lakónegyedei a lakáspiacon lezajló szegregációs folyamatok réven jöttek létre, amikor is bizonyos lakóövezetek egyre nagyobb mértékben váltak a bevándorlók és az alacsonyabb jövedelmű dánok otthonává.

Dániában ugyanis az 1960-as és 1970-es évek során jelentkező lakáshiányt új, tömbházakból álló külvárosi lakónegyedekkel kívánták orvosolni, azonban hamar világossá vált, hogy a házgyári technológiával készült épületek nem nyerték el a középosztály tetszését. Így az 1980-as évektől kezdve bevett gyakorlattá vált, hogy a menekülteket és a munkanélküli bevándorlókat ezekben az olcsó bérlakásokban helyezték el, a szociálisan hátrányos helyzetűek lakóövezeti koncentrációja pedig beindított egy negatív, párhuzamos társadalmak kialakulásához vezető folyamatot.

Az 1960-as évek második felétől kezdődően jelentős bevándorlás ment végbe Dániába.

mindössze 30 év leforgása alatt. A hivatalos adatok, vagyis a Dán Statisztikai Hivatal prognózisa szerint e társadalmi tendencia folytatásával 2060-ra a bevándorló hátterű polgárok aránya a dán társadalmon belül eléri majd a 20 százalékot, tehát a gettók kérdése egyre égetőbb problémaként jelentkezik az országban. 

A 2020. decemberében közétett legfrissebb gettólistán 15 gettó, közülük 13 kemény gettó szerepel, de további 10 problémásnak vélt – úgynevezett „érzékeny” – lakóövezetet is feltüntettek. A három, lakosainak számát tekintve legnagyobb, illetve hosszú ideje a gettólistákon szereplő kemény gettóban összesen 18.514 emberből 14.240 fő nem nyugati bevándorló, vagyis egyértelmű az utóbbi társadalmi csoport fölénye. Emiatt a társadalmi problémák is igen koncentráltan jelentkeznek a dániai településeken.  

A gettóban felnevelkedő gyerekek jóval kevesebb alkalmuk van dán gyerekekkel találkozni és a dán kultúrát elsajátítani, és a fiatalok olyan családokban nőnek fel, amelyek többnyire önkormányzati támogatásokból élnek, hiszen a három legnagyobb kemény gettóban 3 felnőttből 2-nek még középfokú végzettsége sincs.

Csak segélyek helyett munka, oktatás és gettó-felszámolás 

Dániában a gettólista megszületése óta hol növekszik, hol csökken a gettónak minősített lakónegyedek száma. 2020-ban azonban csaknem megfeleződött a korábbi évekhez képest a gettók száma, az érzékeny lakóövezetek száma kettővel csökkent és a kemény gettók száma 15-ről 13-ra redukálódott.  A kedvező irányú változást a dán kormány a 2018-ban meghirdetett Gettóterv sikereként könyvelte el, amivel a nem nyugati bevándorlókat tömörítő párhuzamos társadalom felszámolását próbálja elérni.

A Gettóterv szakított a korábbi évek szociális intézkedéseivel, helyettük komolyabb beavatkozást vázolt fel. A kemény gettókban a meglévő épületek lebontásával folyamatosan csökkentik a szociális bérlakások számát annak érdekében, hogy a rászoruló családok számára fenntartott otthonok ne haladhatják meg a lakóövezet lakásállományának 40 százalékát. Mindeközben párhuzamosan zajlik az új lakóházak, kulturális központok és létesítmények építse, amivel az őshonos dán lakosság számára vonzóbbá válhatnak ezek a negyedek. Vagyis,

A dán kormány 2021. március 17-én bejelentette, készen áll a párhuzamos társadalmak elleni harc következő lépésére. A Gettótervet tovább gondolva a kormány vegyes lakóövezeteket kíván létrehozni az ország egész területén, amivel így a várakozások szerint 2030-ra a nem nyugati bevándorlók és leszármazottak aránya az országban sehol sem haladhatja majd meg a 30 százalékot. A Kaare Dybvad Bek belügy- és lakásügyi miniszer szerint a bevándorlónegyedek lakóösszetételének átalakítása többek között úgy érhető el, ha azokat a lakásigénylőket részesítik előnyben a szociális bérlakások kiutalásakor, akik bizonyos foglalkoztatási és végzettségi kritériumoknak megfelelnek. 

Ebből is látszik, hogy

Emellett a kemény gettók lebontása és átalakítása is szükségesnek tűnő lépés, hiszen komoly, egyre komolyabb társadalmi problémákról van szó. Ugyanakkor Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet munkatársa szerint továbbra is bizonytalan, hogy a nem nyugati bevándorlók és leszármazottjaik területi szétosztásával, a többségi társadalommal történő vegyítésével megvalósul-e a sikeresebb integrációjuk.

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Aleksander Klug / NurPhoto / NurPhoto via AFP