Egyre több olyan durva fekélyekkel járó megbetegedést regisztrálnak Ausztráliában, amit egy húsevő baktérium okoz. A kutatások szerint a kórokozókat oposszumok terjesztik, amelyek kényszerűségből költöztek be a településekre – írja a Telex.
A betegség neve: Buruli-fekély, a trópusokon is gyakori. A megbetegedést a a Mycobacterium ulcerans okozza, amely egy, a lepráéhoz hasonló baktérium, és Európán kívül szinte az összes kontinensen felbukkan. Ausztráliában már városi területeken is egyre több esetet rögzítenek, évente közel ötszázat, ami nagyjából tizede az összes földrész esetszámát tekintve.
Az országban (egyben kontinensen) az 1930-as években feljegyeztek Buruli-fekélyes eseteket, de 2010-es évektől kezdve látványosan sokasodni kezdtek, Victoria államban 2017-ben már több mint száz ilyen betegről tudtak, 2019-ben pedig már 299-et regisztráltak, és 2020-ban is meghaladta a számuk a kétszázat.
A betegség lefolyása a következő: a bőrön megjelenik egy rovarcsípésre hasonlító piros csomó, ezt ha nem kezelik, néhány héten belül elfajulhat, a baktérium toxinjai pusztítani kezdik a bőrsejteket, durvább esetekben pedig a csontszövetet is megtámadják. Ez persze erős fájdalommal is jár, a fekély bőrhiányokat, maradandó torzulásokat okozhat jellemzően a karon és a lábon.
Ezek a súlyosabb esetek már műtéti beavatkozásokat igényelnek, míg a betegség korai szakaszában az antibiotikumos kezelés általában eredményes, de olykor
a teljes gyógyulás 6-12 hónapot is igénybe vehet.
A kutatók kezdetben csak találgattak, hogy hogyan kaphatják el az emberek a kórt – a baktérium egyébként állatokat is megfertőz – de mára már világos, hogy ott van több fertőzött, ahol a gyűrűsfarkú erszényes vagy más néven gyűrűsfarkú oposszum populációja is erős. A Buruli-fekély az oposszumokat is megtámadja, és az ürülékükből is nagy számból kimutathatók a betegség baktériumai.
Ezek az állatok alapesetben nem nagyon találkoznának az emberrel, de a természetes élőhelyeik megfogyatkoztak,
az oposszumok pedig kénytelen-kelletlen urbanizálódtak. Rájöttek, hogy a kertvárosi övezetekben van elég búvóhelyük és élelmük is, sőt sok esetben még több erőforrás áll rendelkezésükre, a tölgyfákon, mangnóliákon, teafákon és rózsákon is jól érzik magukat.