A luxemburgi üzleti befektetések többsége törvényes, a cégalapítás és a forgalom menete üzletszerű, pénzügyileg indokolt. Más cégek luxemburgi székhelyválasztása azonban ezzel nem indokolható. Ilyen mennyiségben más ok miatt vonzza be a nagyhercegség a cégtulajdonosokat a világ minden tájáról: a helyi laza szabályozás nagyon „befektetőbarát” (érdekességképpen: az Európai Bizottság volt elnöke, Jean-Claude Juncker 1995 és 2013 között tartó miniszterelnöksége idején alkották meg ennek jogszabályi hátterét); lehetővé teszi, hogy az igazi tulajdonosok láthatatlanok maradjanak, a pénzek cégek között mozogjanak, a tulajdonosok lakhelye szerinti államok adóhivatalai elől a vagyonokat elrejtsék, vagy éppen a máshol törvénytelen úton szerzett pénzeket itt tisztára mossák.
A cégalapításokat és pénzmozgásokat követő elemzés kimutatja:
a nagy vagyonok áthelyezésének, cégek alapításának nagyon sok esetben konkrét adóelkerülés a célja
– a járulékfizetés, az osztalék-, az ingatlan- vagy a társasági adó kibekkelése. Ez a gyakorlat több, jórészt európai uniós országot foszt meg jogszerű adóbevételeitől, a területükről származó tőke, vagyonelemek, befektetések, részvények kerülnek ki a jogszabályi ellenőrzés alól, és kerülnek egy pénzügyileg védett államban pihentetésre, vagy éppen befektetésre – a közterhek megkerülésével. Mivel az offshore-lovagok a luxemburgi jogszabályok mögé menekülnek, a helyi cégalapításokkal rendezetlen vagyonukat legalizálják, a származási ország adóhatóságainak nehéz dolguk van, ráadásul büntetőeljárás indítása esetén a bizonyítási teher rájuk hárul.