Él a trumpizmus a Trump-elnökség után

„Most kezdődik az Egyesült Államokban a Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC), az amerikai konzervatívok vezető eseménye, amelyen felszólal Donald Trump volt elnök is. Mit vár a rendezvénytől? Túléli a trumpizmus Trump elnökségét?

Az Amerikai Konzervatív Unió (ACU) által 1974 óta megrendezett gigarendezvény az amerikai konzervatívok seregszemléje, egy politikai előadásokkal vegyes show-műsor, de a jó értelemben véve. A CPAC egybeforrt a republikánus ikon, Ronald Reagan nevével, és nemcsak erődemonstráció, hanem szellemi, kulturális töltekező forrás is a tengerentúli jobboldalnak. Szerintem ez idén is így lesz: a »trumpizmus«, ha azon a politikai korrektséget felmondó, a nemzeti értékeket, a szólásszabadságot, a határok védelmét, a családot előtérbe helyező hitvallást értjük, sokkal szélesebb politikai mozgalom, mintsem hogy egy elnöki ciklus után leáldozzon a csillaga. A politikai tisztségek váltakozásától az erős gondolati áramlatok életciklusa általában elválik, sőt 1964-ben a »korabeli Trump«, Barry Goldwater republikánus elnökjelölt történelmi vereséget szenvedett a választásokon. Karizmájával és karakánságával ugyanakkor olyan löketet adott az ottani jobboldalnak, hogy sokan az ő hatásának tudják be a későbbi nagy republikánus »forradalmat« Richard Nixonnal vagy Reagannel. Most sok minden Trump ellen hatott – a járvány, a terrorisztikus BLM (Black ­Lives ­Matter, A fekete életek számítanak) mozgalom és persze a komplett fősodratú média –, de ne feledjük el, hogy Trumpra még így is annyian szavaztak, mint republikánus elnökjelöltre még soha. És bár az amerikai baloldal sem igazán demokrata, és mindenkit suttyónak tart, akik nem rájuk szavaztak, minden boszorkányüldözés ellenére egy 74 millió embert maga mögött tudó mozgalmat nem lehet rasszista prolinak bélyegezve kirekeszteni a politikából. Az ezen sokaság ellehetetlenítése elleni fellépés is az idei CPAC fő témája, utalva a liberális cancel culture-ra, az »eltörléskultúrára«: America uncanceled, azaz eltörletlen.

Ön tavaly is részt vett az eseményen a magyar konzervatívok képviseletében. A járványhelyzet ­miatt azonban korlátozások vannak érvényben, hogyan tud az idei fórumba bekapcsolódni? Hogyan teszi le Magyarország az idén a névjegyét Orlandóban?

Tényleg megtiszteltetés volt, hogy tavaly az európai kontinensről egyedüliként szólalhattam fel a rendezvény főszínpadán, pár órával Trump záróbeszéde előtt. Hatalmas élmény volt, és ami a legbeszédesebb: az alapve­tően az amerikai belpolitika iránt érdeklődő többezres közönség hangos ováció­ban tört ki, amikor megemlítettem a magyar miniszterelnök nevét. Idén a korlátozások miatt érthető módon nem lesznek külföldi előadók, videóüzenetben fogom köszönteni a résztvevőket, biztosítva őket arról, hogy Trump-vereség ide vagy oda, számíthatnak az amerikaihoz mérten persze kicsi, de ugyanúgy elkötelezett és harcos magyar konzervatív közösségre. Együtt erő vagyunk ugyanis, szerteszét gyöngeség.”