Február eleji határozataiban az Alkotmánybíróság a szólásszabadság és a vallási szimbólumok tisztelete közötti feszültséggel foglalkozott. Ezekből kiderül, hogy a közlő szándékának elemzése fontos, mint ahogy az is, hogy a vallási jelképek fokozott védelmével mihamarabb foglalkozni kell.
Február 2-a a vélemény- és a vallásszabadság megmérettetésének napja volt – az Alkotmánybíróság előtt legalábbis mindenképp. Két olyan határozat is született ezen a napon, amely a szólás- és sajtószabadságot, illetve a vallásszabadságot tette mérlegre.
Az egyik ügyben a vallásszabadság vélt sérelme egy abortuszellenes közösség tiltakozási akciója keretében valósult meg.
A másik ügy pedig a HVG hetilap év végi dupla számának címlapja kapcsán indult, amely Gerard Von Honthorst: A pásztorok imádása (1622) című festményének átalakított változatát ábrázolta. Ezen a betlehemi jászol-jelenet klasszikus szereplői arcát magyar közszereplők arcai, a gyermek Jézus képét pedig egy halom aranypénz helyettesítette. A hetilap „Nagy Harácsony” címmel jelent meg.
Ahogy ez alább is olvasható, különösen ez utóbbi ügyben láttak napvilágot eltérő vélemények az alkotmánybírák körében.
Különbséget kell tenni a vallási közösség kritizálása és a vallás kigúnyolása között
Az ügy eredete még 2016-ra nyúlik vissza. Történt ugyanis, hogy a lengyel katolikus egyház annak idején egy, a teljes abortusztilalom melletti állásfoglalást tett közzé, amelynek nyomán itthon is tüntetéseket tartottak – a szóban forgó esetben a lengyel nagykövetség előtt.
Ügy abból lett, hogy az egyik tüntető egy performansz keretében egy „abortusztabletta” feliratú zacskóból fehér tablettát helyezett két társa nyelvére, a katolikus egyházi szertartásból ismert „Krisztus teste” kijelentés keretében. Az ügyet a Fővárosi Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria is tárgyalta.
Azok, akik úgy vélik, hogy a tüntetés mozzanatai a vallásszabadságot és az emberi méltóságot sértik, az Alkotmánybíróság előtt támadták meg a Kúria döntését.
Ahogy az fentebb is áll, az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék és a Kúria ítéletét alkotmányellenesnek minősítve a Fővárosi Ítélőtábla álláspontjára helyezkedett. Ahogy az a határozat indokolásában is áll, a Törvényszék és a Kúria ítéletei az abortusztablettára vonatkozó „Krisztus teste”-közlést és az azt megelőző prédikáció-paródiát „alkotmányosan védett véleménynyilvánításnak fogadták el, anélkül, hogy a konkrétan sérelmezett magatartás véleménytartalmát (…) megvizsgálták volna; ebből következően nem vizsgál(hat)ták meg kellő körültekintéssel azt sem, hogy a vitatott közlés nem az érintett közösség megsértésére irányult-e.”
Az alkotmánybíróság szerint ugyanis, noha a gúny általánosságban alkotmányosan védett véleménynyilvánítás, különbséget kell tenni a vallási közösség kritizálása és magának a vallásnak a kigúnyolása között. A vallási hitelvet, vallási jelképet, vallásos cselekményt vagy szertartást kigúnyoló véleménynyilvánítás ugyanis az Alaptörvény IX. cikke alapján korlátozható.
Az Alkotmánybíróság szerint tehát a Kúria és a Fővárosi Törvényszék – tévesen – a sértő performansz vonatkozásában a vallási közösség tagjai számára a közszereplőkhöz hasonlóan széles tűrési kötelezettséget állapítottak meg.
Az Alkotmánybíróság figyelmezteti a közvéleményt arra is, hogy amikor a véleménynyilvánítás, vagy a sajtó szabadsága, továbbá a lelkiismeret és a vallás szabadsága kerülnek mérlegre,
amely egyszerre biztosítja a közügyek demokratikus megvitatását és a vallási közösségek társadalmon belüli békés együttélését.
A mostani alkotmánybírósági határozat következtében a bíróságok kötelesek újra lefolytatni az eljárást, a mostani határozatban foglaltakat figyelembe véve. Így a bíróságok feladata lesz azt megvizsgálni, hogy például a „Krisztus teste” körüli performansz súlyosan sértette vagy indokolatlanul bántotta-e a katolikus vallási közösséget, ezen keresztül pedig az érintettek emberi méltóságát.
Különös figyelmet érdemel Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása. A párhuzamos indokolás funkciója az, hogy a határozattal érdemben egyetértő, de az ahhoz vezető érvelést részben vagy egészben elutasító alkotmánybíró szakvéleménye is megnyilvánuljon a határozat szövegében.
Eszerint Pokol egyetért ugyan a határozat végkövetkeztetésével, ahhoz azonban az alkotmánybíró olvasatában ideális esetben másfajta indokolás vezethetne. Az alkotmánybíró ugyanis úgy véli, hogy
az Alkotmánybíróság most egy lehetőséget szalasztott el arra, hogy elvi éllel mondja ki: „az egyes vallási közösségek hitrendszere számára lényeges szimbólumok és liturgiai eljárások még a közügyek vitatása közben sem tehetők gúny tárgyává.”
Pokol mindezt annak tudatában jegyzi meg, hogy egyes vallási közösségek között lényeges eltérés van a képi szimbólumok és liturgikus eljárások jelentőségének megítélése tekintetében. Példaként az alkotmánybíró az iszlám vallás fokozott érzékenységét is felhozza, s rámutat arra, hogy a téma megítélése naponta tapasztalható vitákat vált ki tőlünk nyugatabbra, ugyanakkor ezek a vitánk hozzánk is átterjedhetnek.
Az abortuszt liberalizálni kívánók ügyében hozott határozat teljes terjedelmében itt olvasható el, az ügy alapjául szolgáló jelenet pedig itt érhető el.
A HVG címlapja esetében a közlők célja a politikai vélemény közlése, s nem pedig a vallási közösség meggyalázása volt
A HVG karácsonyi különkiadásával kapcsolatos ügy kapcsán az Alkotmánybíróság bírái körében több eltérő vélemény is napvilágot látott: öt bíró párhuzamos indokolást fűzött hozzá, öt bíró pedig különvéleménnyel élt. A különvéleményt az az alkotmánybíró terjeszt elő, aki nemcsak az érvkészlettel, hanem magával a döntéssel sem ért egyet.
A HVG ügyében – az előbb ismertetett jogesethez hasonlóan – ismét az emberi méltósághoz és a vallásszabadsághoz való jog sérelme miatt járt el az Alkotmánybíróság: a sérelmező ugyanis a vallás szimbólumainak és liturgiájának tiszteletben tartását kérte számon a HVG szerkesztőségén, illetve a nekik igazat adó Kúrián.
A bíróságok ugyanis egyöntetűen, kritika nélkül fogadták el a sajtóorgánum azon érvelését, miszerint a címlap az érintett politikusok kritizálására irányult, vallásellenes célzat nélkül. Vagyis – szemben az előző üggyel – a bíróságok helyesen nemcsak a véleményközlés tényét ismerték el, hanem a a közlés célját is.
Vagyis
Épp ellenkezőleg: ahogyan arra az Alkotmánybíróság is rámutat, a szerzők konkrét politikai véleményt fogalmaztak meg, amelyet az Alaptörvény is véd.
Ahogy arra fentebb utaltunk, a határozat tartalmát több alkotmánybíró is vitatta. Így tett Handó Tünde alkotmánybíró, az OBH korábbi elnöke is, aki szerint az Alkotmánybíróságnak „ki kellett volna mondania, hogy az egyes vallási közösségek hitrendszere számára lényeges hitelveket megjelenítő jelképek, liturgiai cselekmények nem tehetők az emberi méltóságot megalázó közlés tárgyává, eszközévé”. Ezzel Handó tulajdonképpen megismételte mindazt, amit Pokol Béla az előbbi ügyben érvként felhozott, de ez az érv ebben az ügyben Juhász Imre alkotmánybíró különvéleményében is megjelenik.
Horváth Attila alkotmánybíró szerint az Alkotmánybíróság elmulasztott jelentőséget tulajdonítani annak, hogy „a keresztény emberek számára mit jelent a Karácsony, az adventi időszak, illetve a képen megjelenő Jézus születése.” Az alkotmánybíró szerint – de kollégája, Juhász Imre szerint is – ennek jelentőségének felismerése az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásából következő elvek melletti elköteleződésben állna. Így azonban
a taláros testület elmulasztott jelentőséget tulajdonítani annak, hogy „az ábrázolás a vallási közösség értékrendjét, hitelveit is gúny tárgyává teheti.”
Szívós Mária alkotmánybíró szerint sem oldotta fel az Alkotmánybíróság többségi határozatában a véleményszabadság és a vallási közösségek méltóságához való jog összeütközését. Az alkotmánybíró ugyanis úgy véli, hogy a címlap szerkesztői öncélúan jelenítették meg politikai véleményüket, s e véleménynyilvánítás „kifejezetten az érintett közösség megsértésére, és az emberi méltóság meggyalázására irányult.”
A HVG ünnepi különkiadása kapcsán indult ügyben hozott határozat teljes terjedelmében itt olvasható el.
Fontos a közlő céljának mérlegelése, de a vallási jelképek kigúnyolásával is foglalkozni kell
A két határozatot tehát nemcsak a nagyon hasonló tárgykör – vagyis a véleményszabadság és az egyéni és a vallási közösség méltósága közötti feszültség – teszi hasonlóvá, hanem az is, hogy az alkotmánybíróság mindkét ügyben részletesen elemezte azt, hogy a közléssel mi volt a véleményt megfogalmazó célja.
Az abortusszal kapcsolatos ügyben az Alkotmánybíróság tehát többek között azt mondta ki, hogy vizsgálni kell a közlő szándékát, amely a konkrét ügyben valószínűsíthetően a katolikus egyház kigúnyolására irányult. A HVG esetében az érvelést szintén a célzat mérlegelése erősíti: a többségi álláspont szerint a hetilap szerkesztőségének célja nem a keresztény liturgiák és vallási jelképek kigúnyolása, hanem a politikai vélemény megfogalmazása és közvetítése volt.
Ez utóbbi érveléssel kapcsolatban több alkotmánybíró is eltérő álláspontra helyezkedett, akik szerint az Alkotmánybíróság a hetilap ügyében a véleménnyel kapcsolatos „külső objektív szemléletmód” alkalmazásával nem veszi figyelembe „a keresztény hívők sérelemérzetének, vallási hagyományainak és Jézus születésének szentségét.”
Éppen ezért a különvéleményt megfogalmazó alkotmánybírók fontosnak tartanák, hogy az Alkotmánybíróság a jövőben – reagálva a kor tendenciáira – a vallási jelképekkel szembeni köztiszteletre nagyobb hangsúlyt helyezzen, nemcsak a keresztény szimbólumok, hanem az egyéb vallások jelképeire vonatkozóan is.
Fotó: Alkotmánybíróság
Dobozi Gergely
A volt biztos emlékeztetett: bár az ENSZ rendelkezik vallásszabadsággal foglalkozó különmegbízottal, hatásköre rendkívül korlátozott, és maga a téma sem szerepel önálló napirenden – sem az ENSZ-ben, sem az EU-ban.
Az áttekintés a Telex, a 444, a HVG, a Mandiner, a PestiSrácok és a Magyar Nemzet cikkeire támaszkodik.
A magyar sajtóbeszámolók világosan megrajzolták az értelmezési törésvonalakat.
Tiszás felhasználók adatai kerülhettek akár egy ukrán katonai megrendelésekben is érintett körhöz.
Magyar Péter új kabinetfőnöke elvhű ellenzékinek mutatja magát. Múltja azonban inkább arról szól, hogyan váltott köpönyeget miután nem kapta meg amit akart, ezt alátámasztotta HVG produkciójával is.
A The Guardian szerint Boris Johnsont Kijevbe is elkísérte a milliárdos.
Ugyanis csak most lett tizennégy éves!
