Gerhard Schröder volt német kancellár és Gregor Schöllgen történész az átalakuló globális kapcsolatrendszer miatt szorosabb gazdasági együttműködést, illetve közös haderőfejlesztést látna szívesen az Európai Unióban.
Gerhard Schröder és Gregor Schöllgen a Handelsblattban vázolták fel Európa jövőjével kapcsolatos meglátásaikat. Véleményük szerint az Egyesült Államokban történt belpolitikai vihar, az Oroszországgal és Kínával fennálló tisztázatlan viszonyrendszer, valamint a koronavírus-járvány elleni küzdelem kihívásai soha nem látott mélységű válságba taszították az Európai Uniót. A cél, nem más, mint a túlélés, azonban az eddigi recept, vagyis a határellenőrzések felszámolása, az egyes tagállamok által használt közös valuta, illetve az azt támogató szorosabb gazdaságpolitikai együttműködés már nem elegendő a globális gazdasági versenyben törtélő helytálláshoz.
A járvány bebizonyította, milyen károkat okozott az, hogy sok tagállam az egészségügyi kiadásait csökkentette az elvtárt költségvetési szigor betartásához. Ehelyett a szorosabb gazdaságpolitikai integráció, a közös adósságok és a jelenleginél átfogóbb uniós transzfermechanizmusok felé kell elmozdulni Európában. Ez egyben Németország érdeke is, hiszen a német gazdaság termékeit a déli tagállamok felvásárolják, így lehet, hogy a német export több mint fele a Brexit után is az uniós országokba irányul.
Schröder és Schöllgen továbbá úgy vélik, hogy az EU-ban az önálló katonai fellépés képességének a hiánya rendkívül veszélyes, ami azt okozza, hogy Európa nem tud felnőni a feladathoz. Ráadásul az Egyesült Államok segítségére sem számíthat, elmúltak ugyanis azok az idők, amikor európaiként a konfliktuskezelést az USA-ra hagytuk, majd az amerikaiak válságkezelés terén tett lépéseit élesen kritizáltuk.
Ugyanakkor Európa életére alapvető befolyást gyakorolnak ezek a térségek, elég csak a migráció kérdése gondolni. A migráció alakulásában Németországot történelmi felelősség is terheli, mert Willy Brandt német kancellár az úgynevezett Észak-Dél Bizottság jelentésében már 1980-ban átnyújtotta az ENSZ főtitkárának, hogy mi várható, tehát a német politika tisztában volt a közelgő problémával.
Itt az ideje, hogy olyan szupranacionális hadsereg jöjjön létre az Unióban, ami a kontinens biztonságát és túlélését képes garantálni. A német iparon alapuló védelmi kapacitást a francia atomfegyver potenciállal kell kiegészíteni, ezzel kapcsolatban pedig tárgyalásokat kell kezdeményezni Párizzsal.
A közös hadsereghez, a szorosabb gazdaságpolitikához, valamint az ezek megvalósításához szükséges uniós döntéshozatali mechanizmus felgyorsításához azonban a tagállamok további szuverenitás-átruházása szükséges. Ez a szerzők szerint nem lenne precedens nélküli, hiszen valamennyi uniós szerződés a nemzeti szuverenitás egy-egy újabb szeletét bízta az uniós intézményekre.
Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A CDU/CSU politikusai közben még határozottabb lépéseket sürgetnek.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Az LMBTQ-közösség és a szabadság ellen irányuló „szélsőjobboldali erődemonstrációról” beszélnek az örök rettegők.
A techmilliárdos az X-en posztolta újra a bizonyító erejű posztot.
A kormányfő szerint van, aki nem tudna nemet mondani Brüsszel akaratának.
Női nézőpontból a közélet ott válik valósággá, ahol a szavak példává lesznek, a döntéseink tétje pedig a gyermekeink jövője – és ahol a felelősség nem hangos jelszó, hanem csendes, következetes helytállás.
