Három gazdasági és ipari szakértő tollából közölt elemzőcikket az Atlantico című francia, független, inkább jobboldalra sorolt hírportálon, amelyben a szerzők Franciaország iparának állapotát vizsgálják az elmúlt évtizedek és az euróövezet vonatkozásában.
Az elemzés apropójául ugyan a koronavírus-válság szolgál, de a szerzők cikkükben azt sugallják, hogy a francia gazdaság válsága sokkal mélyebb: Jean-Pierre Gérard, Gérard Lafay és Michel Robatel ugyanis
az elmúlt évtizedek elhibázott gazdasági döntéseit, illetve magát az eurót teszik felelőssé azért, hogy Franciaország viszonylag sérülékenynek bizonyul a koronavírus-válság kihívásaival szemben.
A szerzők egyik jelentős állítása, a francia ipar hanyatlása közvetlenül a posztindusztriális kor beköszöntével megindult, amiért a politikai döntéshozók tehetők felelőssé: hibásan abba a hitbe ringatták magukat, hogy a fejletlen országok képesek ellátni Franciaországot a szükséges termékekkel (posztindusztriális kornak tekintik azt a folyamatot, amelynek során a javakat termelő társadalom fokozatosan információs társadalommá válik).
A koncepcióváltás eredményeként csaknem négy évtized alatt a francia ipari munkavállalók aránya 6,5 millióról 2,7 millió főre csökkent, míg a szektor GDP-arányos teljesítménye 24 százalékról 10,5 százalékra zuhant. A szerzők pusztán e tények birtokában megérteni vélik azt, hogy 2020-as koronavírus-járvány miért eredményezett óriási külkereskedelmi hiányt a francia gazdaságban.
A trendek kutatásából azt a következtetést vonják le, hogy a francia ipar hanyatlása úgy az elhibázott belpolitikai megoldásoknak, mint a célszerűtlen uniós szintű döntéshozatalnak köszönhető, s e tekintetben a közös valutára vonatkozó pénzügyi politika jelentősége sem elhanyagolható. A három szerző pontokba szedve azonosít szakpolitikai hibákat mind nemzeti, mind pedig uniós szinten, szerintük ugyanis e tényezők együttesen tették sérülékennyé a francia gazdaságot.
A francia gazdaság hanyatlásának első belső szakpolitikai oka a szerzők szerint a nemzeti oktatás színvonalának csökkenése, közvetetten ez vezetett ugyanis az ipar leépüléséhez. A francia oktatási rendszer egészen a 20. század második harmadáig a világ legszínvonalasabb oktatási rendszerei közé tartozott, Pierre Bourdieu vezetésével azonban a hagyományos pedagógiai módszerek elvetésének következtében az oktatás színvonala hanyatlani kezdett (megjegyzendő, hogy a szerzők a reformot követően felállt szisztémából különösen a tekintélyelvet hiányolják).