Biden Amerikát szánná a világ élére - rosszul teszi

„Sokat nem tudunk még arról, hogy Joe Biden megválaszott amerikai elnök hogyan viszonyul majd a világpolitikához. Az azonban bizonyos, hogy stábjával együtt hisz Amerika »vezető szerepében«.

(…)

Idén tavasszal Joe Biden esszét jelentetett meg a Foreign Affairs hasábjain Miért kell Amerikának visszaszereznie a vezető szerepet (Why America Must Lead Again) címmel. Múlt héten, annak alkalmával, hogy kijelölte leendő nemzetbiztonsági szakértőit, Biden úgy fogalmazott, hogy »Amerika visszatért, hogy vezesse a világot«.

Reméljük, hogy nem így lesz. A Trump utáni korszakban a »vezető pozíció« egy félreértett, ráadásul veszélyes vízió az Amerika és a világ többi része közötti viszonyrendszerre vonatkozóan.

(…)

Biden két indokot sorolt fel amellett, hogy miért is érdemel Amerika előjogokat a világban. Az egyik ilyen az örökletességgel függ össze: »hetven éven keresztül az Amerikai Egyesült Államok – mind demokrata, mind pedig republikánus elnöklés mellett – vezető szerepben tűnt fel, előírva a kollektív védelem és a prosperitás szabályait« – írja Biden. Másként fogalmazva: Amerikának ma azért kell vezetnie a világot, mert ilyen téren korábban is hatékonynak bizonyult.

(…)

Biden másik indoka morális jellegű. Ahogy arról 2017-ben is értekezett, »más nemzetek azért hallgatnak a szavunkra, mert tudják, hogy Amerika nem egyszerűen védi saját érdekeit, hanem mások törekvéseit is előmozdítani törekszik.« Csakhogy az utóbbi évtizedeket áttekintve nehéz azonosítani Amerika viselkedésében azt a mozzanatot, amely a globális jólét előmozdítását szolgálta volna.

(…)

Sajnos még Biden tanácsadói (…) is bajlódnak azzal, hogy hogyan is képzeljék el a dominancia nélküli együttműködést.

(…)

Csakhogy hamis feltételezés azt állítani, hogy a nemzetközi együttműködés szisztémája összeomlana azzal, ha Amerika felhagyna a lapok osztásával. Miután az Egyesült Államok bejelentette, hogy kilép a párizsi klímaegyezményből, egyetlen más állam sem követte őt. Épp ellenkezőleg: az Európai Unió, Kína, Japán és Dél-Korea is megtették a maguk kötelezettségvállalásait a 2060-ig esedékes karbonsemlegesség elérésére vonatkozóan.

(…)

Ezzel nem azt a lényegi kijelentést akarom tenni, hogy az amerikai részvétel szükségtelen a világszintű törekvések érvényre juttatásában. Épp ellenkezőleg: létfontosságú. Csakhogy Amerika oly módon szolgálhatja ezen törekvések végrehajtását, ha kevésbé próbálja diktálni az irányvonalakat, ehelyett pedig inkább egyetértő pozíciót vesz fel.

(…)

A Biden-stáb számára az javasolt, hogy a szolidaritást, s nem pedig a vezető szerep hangoztatását válasszák külpolitikájuk kulcsszavának. Ha így tesznek, ezzel tudomásul veszik, hogy miközben az Egyesült Államok igenis képes más országokat segíteni, elsődleges kötelezettsége az, hogy (…) felhagyjon a kártevéssel.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.