A Franciaországot iszlamofóbia miatt támadó muszlim országok valójában a lakosság figyelmét akarják elterelni a koronavírus-járvány helytelen kezeléséről, a mértéktelen korrupcióról, illetve a romló gazdasági helyzetről.
„Franciaországot és Európát az iszlamista terrorizmus miatt komoly veszély fenyegeti. Ezt Samuel Paty brutális lefejezése, a nizzai és bécsi terrortámadások, valamint a legtöbb muszlim ország által kifejezett undor és megvetés a francia értékek irányába egyértelműen igazolják.
Emmanuel Macron francia elnök az iszlamista szeparatizmussal szembeni harcával a muszlimok radikalizálódása és társadalmi-gazdasági marginalizálódása ellen küzd. Az intézkedések magukban foglalják a szüzességi tesztek betiltását, az otthoni iskoláztatás korlátozását és a mecsetek külföldi finanszírozásának szigorúbb felügyeletét. Macron terve lehetővé teszi a muszlimok integrációját, és megvédi azokat, akik elutasítják az iszlám tanok radikális és erőszakos értelmezését. Biztosítja továbbá a nők nagyobb megbecsülését, a gyermekek oktatáshoz való hozzáférését, és garantálja, hogy minden franciaországi muszlimot ugyanazon szabadságjogok illessenek meg, mint a többi francia állampolgárt.
Ennek ellenére a muszlim világ teljes dühe Franciaországra zúdult, számos országban szerveztek tüntetéseket. Imran Khan pakisztáni miniszterelnök elítélte Európa feltételezett iszlamofóbiáját, Recep Tayyip Erdogan török elnök a francia termékek bojkottálására szólította fel a muszlimokat, míg Mahathir bin Mohamad volt malajziai miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy „a muszlimoknak joguk megölni franciák millióit”.
(…)
Ezen vezetők képmutatása bizonyítja, hogy céljuk nem az iszlamofóbia leküzdése, hanem a szólásszabadság támadása. A szólásszabadság a demokrácia alapköve, és egzisztenciális veszélyt jelent az autoriter rezsimekre, különösképp azokra, amelyek demokráciának titulálják magukat. A Franciaországot iszlamofóbia miatt támadó muszlim országok valójában a lakosság figyelmét akarják elterelni a koronavírus-járvány helytelen kezeléséről, a mértéktelen korrupcióról, illetve a romló gazdasági helyzetről.
Ez nem más, mint egy hatalom megszilárdítására használt olcsó politikai húzás. Nem meglepő tehát, hogy a francia szekularizmus leglelkesebb ellenzői azok az országok, ahol a legszigorúbb cenzúra, illetve szólásszabadság-korlátozás van érvényben.
A blaszfémiához való jog – annak ellenére, hogy egyesek számára sértő – olyan alapvető érték, amely lehetővé teszi számunkra, hogy minden vallás különböző értelmezéseit valljuk és megvitassuk. Amikor viszont demagógok és fanatikusok számára megengedjük, hogy megszabják, mit szabad tolerálni és mit nem, akkor megengedjük nekik azt is, hogy közel kétmilliárd ember számára meghatározzák az iszlám jelentését.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.