Az elmúlt évtizedeket a centralizáció jellemezte az Európai Unióban, ami hozzájárult a kontinens országai közötti megosztottság erősödéséhez, és számos területen ellehetetlenítette a versenyt. Ehelyett decentralizációra volna szükség, valamint arra, hogy az EU egy szabadkereskedelmi övezetként működjön tovább, hiszen ez szolgálná Európa népeinek és gazdaságának érdekét – fejti ki írásában Antonis Giannakopoulos, a Mises Institute közgazdász kutatója.
Giannakopoulos cikke nem értékeli sikerként a koronavírus-járvány okozta válság kezelésére elfogadott uniós helyreállítási alapot, és úgy ítéli meg, hogy rossz irányba halad az Európai Unió, ha ezt a mintát követi.
Az uniós helyreállítási alap amellett, hogy késlelteti a szükséges gazdasági szerkezetátalakítást, erőforrásokat és tőkét pazarol el, valamint erősíti a politikai centralizációt.
Az uniós intézményekben már így is többségben vannak a centralizáció hívei és egyre kevesebben védik a decentralizáció alapelveit – amit a szerző a szociáldemokrata vízió érvényesülésének tulajdonít. Ennek megértéséhez érdemes látni, hogy közgazdasági szempontból, a kezdetektől fogva két egymással ellentétes szemlélet volt meghatározó az európai integráció fejlődését illetően: a liberális és a szociáldemokrata.
A klasszikus liberális szemlélet szerint egy európai szabadkereskedelmi övezetre van szükség, erős szabadpiaccal. A gazdasági integrációnak garantálnia kell a személyek, az áru, a munkaerő és a tőke szabad áramlását, de ennél nem többet. A liberálisok emellett hangsúlyozzák a decentralizáció fontosságát, mivel ahogy az európai történeti példák is mutatják, ez nem akadályozza a gazdasági fejlődést. Sőt, a szerző szerint a decentralizáció hozzájárult a különböző királyságok közötti versenyhez, ami megteremtette az alapját a kereskedőosztály, a bankok és a városi középosztály felemelkedésének. Mindezek nélkül az ipari forradalom sem lett volna lehetséges.
A modern Európában is kulcsfontosságú lenne a verseny például a valuta és az adók terén, hogy fejlődésre ösztönözze az államokat, de jelenleg nem ez a meghatározó vélekedés Brüsszelben.
A szerző által szociáldemokratának nevezett szemlélet hívei ugyanakkor politika- jogi úton egy európai birodalmat hoznának létre, amelyet a protekcionizmus és az intervencionizmus jellemezne. Ebben a folyamatban fontos szerep hárul az uniós intézményekre, amelyek eddig hatékonyan látták el a feladatukat, hiszen az európai gazdaságok összefonódásával sikeresen mozdították el az integrációt egy páneurópai jóléti rendszer felé.
A szegényebb, déli országok viszont nehezen birkóznak meg az erősödő „szabályozó állammal”, és noha a jövedelemtranszferek és egyéb támogatások segítenek adaptálni az uniós szabályozásokat, kiszolgáltatottabbá is teszik ezeket az országokat. A jövedelemtranszferek mellett a közös valuta bevezetése is arra késztette a déli országok kormányait, hogy növeljék az állami kiadásokat, és ezzel az államadósságot, miközben uniós szintről kevés segítség érkezett a magánszektor megerősítése érdekében.
A monetáris és fiskális centralizáció tehát azt eredményezte, hogy a szegényebb, déli országok fenntarthatatlan gazdaság- és költségvetési politikát folytattak.
Ez világossá vált a 2008/2009-es gazdasági világválság kapcsán is, amelynek kezelése a gazdasági mellett politikai áldozattal is járt a nemzetállamok számára, hiszen arra kényszerültek, hogy saját mozgásterük korlátozásával nagyobb hatalmat adjanak Brüsszelnek, amely egyfajta felhatalmazás nélküli kormányként viselkedett.
A szerző szerint
a megoldás az lenne, ha az EU visszatérne azokhoz az alapelvekhez, amelyek egykor sikeressé tették: decentralizáció, szabadkereskedelem és megbízhatóan működő piacok.
Ennek érdekében el kell törölni a közös valutát, hogy létrejöhessen egy kompetitív valutarendszer, és a decentralizáció útján megindulva csökkenteni lehessen a megosztottságot a kontinens országai között.
Antonis Giannakopoulos: The EU's Drive toward Political Centralization Will Doom Its Economy. Mises Institute. 2020. szeptember 8.
A cikket Joób Kristóf szemlézte.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Csak az ürügy kellett nekik.
Háború, Ukrajna, migráció, adóemelés.
A Magyar Külügyi Intézet kutatója elemezte lapunknak az Európai Néppárt elnökének kijelentéseit a párt zágrábi zártkörű megbeszélése után.
A beruházás kulcsszereplővé teszi a régióban.
Csak legyint az Európai Bíróság lehetséges döntésére.
Tisztában vannak a következményekkel.
Csak az ürügy kellett nekik.
