A think tank vezetője a feketék mellőzését a kisebbségekkel szembeni narrativisztikus megközelítésre vezeti vissza. Állítása szerint ugyanis a problémát a fehérek részéről kiinduló keretezés idézi elő. Vagyis, hogy a fehér német társadalom – s vele együtt a politikai elit – a rasszizmus felszámolását a társadalmi integráció oldaláról közelítik (kapásból idegennek tekintve a színes bőrűeket), s fel sem merül, hogy a színes bőrű németek természetszerűen ugyanazon társadalom részei lennének, egyenlő jogokkal.
A feketék ügye Gyamerah szerint mellőzött napirendi pont a mindennapi német politikában. Ezt az állítását azzal támasztja alá, hogy amikor február 19-én Hanauban a szélsőjobboldalhoz köthető támadások történtek, habár a német kancellár létrehozott egy antirasszizmus-munkacsoportot, az első ülést előkészítő dokumentumokban a feketék elleni rasszizmus még csak említés szintjén sem szerepelt.
Gyamerah a strukturális rasszizmus létét Németországban a felsőoktatás érdektelenségében is igazolódni látja. Így például sérelmezi azt, hogy habár az Amerikai Egyesült Államokban, vagy Nagy-Britanniában hagyományai vannak a „fekete tanulmányoknak”, Németországban egyetlen olyan tanszék sem működik, amely kutatná a témát.