Dacára annak, hogy az EU és Nagy-Britannia Izraelt sorozatosan „jogellenes megszállással” vádolja – s mindemellett nem áll ki az ország mellett az Izraelt az ENSZ-ben érő sorozatos támadások alkalmával, sőt üdvözli az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott marasztaló ítéleteket – a két hatalom ugyanakkor nagyságrendekkel bővíti a kereskedelmi kapcsolatait Izraellel, sőt kritikus mértékben függ az ország hírszerzési és katonai potenciáljától.
2004-ben az EU több közép-kelet-európai poszt-kommunista országot is felvett a tagjai közé, köztük Magyarországot, Lengyelországot, a Cseh Köztársaságot és Szlovákiát. Szemben Nyugat-Európával, ezek az országok barátságra törekszenek Izraellel. Ez nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban nincs jelen az antiszemitizmus, vagy hogy az említett államok ne lennének érintettek a holokauszt kapcsán. A baráti attitűd egyik fő oka az lehet, hogy ezek az országok nem régen szabadultak a szovjet hatalmi befolyás alól, és eltökéltek a tekintetben, hogy a ismét megerősítsék történetileg kialakult nemzeti identitásukat.
Mindezt a liberális ortodoxia béklyóiban kell tenniük, amelynek kiindulópontja, hogy a nemzetállam alapvetően rasszista, kizsákmányoló és veszélyes, éppen ezért olyan transznacionális entitások kell, hogy felülmúlják a nemzetállamiság koncepcióját, mint az ENSZ vagy az EU.