Az (EUB) szerint azonban mégsem lehet a magyar szabályozást az uniós joggal összhangban lévőnek tekinteni, mivel a részletszabályok túlzott és szükségtelen terheket rónak a jogalanyokra.
A Bíróság indokolása szerint „az átláthatóságról szóló törvény az abban foglalt rendelkezések tartalmára és céljára tekintettel a jelen esetben nem igazolható az egyesületi finanszírozás átláthatóságának növelésére irányuló céllal.” A Bíróság szerint ennek megfelelően a magyar szabályozás sérti a tőke szabad mozgásának elvét, és eltérő, hátrányos megkülönböztetésben részesíti a külföldi civil szervezeteket.
A Bíróság azt kifogásolta, hogy a civil szervezetek átláthatóságáról szóló törvény arra kötelezi a „külföldről támogatott civil szervezeteket”, hogy e minőségükben, ezzel a megjelöléssel kérjék a nyilvántartásba vételüket, s hogy így jelenjenek meg a közéletben is (ellenkező esetben pedig különböző szankciók, s akár a feloszlatás is kilátásba helyezhető).
A Bíróság szerint „Ezek a rendelkezések megbélyegzik tehát ezeket az egyesületeket és alapítványokat, és olyan bizalmatlan légkört teremthetnek velük szemben, amely más tagállamok vagy harmadik országok természetes vagy jogi személyeit visszatarthatja attól, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak számukra.” A Bíróság azt is kifogásolta, hogy a törvény által lehetővé tett rendszer súlyos adminisztratív terheket ró a civil szervezetekre, csupán „külföldi” eredetük miatt, s összességében ez a „külföldi” minőség az, amely sérti az egyenlő bánásmód követelményét.
Joób Kristóf