Indokolt a civil szervezetek átláthatóságáról szóló magyar törvény célkitűzése, de megvalósítása aránytalan az EU Bírósága szerint

Az Európai Unió Bírósága (EUB) elmarasztalta Magyarországot amiatt, mert a civil szervezetek átláthatóságáról szóló jogszabály aránytalan terheket rótt a hatálya alá tartozó jogalanyokra. A perben Magyarország a törvény arra hivatkozott, hogy a szabályozásra egyrészt a civil szervezetek finanszírozásának átláthatóságának növelése miatt van szükség, másrészt pedig a közrend és a közbiztonság fenntartása miatt (utalva többek között a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozás és a szervezett bűnözés visszaszorítására tett erőfeszítések optimalizálására is).

A magyar jogszabállyal kapcsolatban még január közepén tett közzé előzetes véleményét az EUB főtanácsnoka, Campos Sánchez-Bordona. Ebben számos jogi aggályt is felvetett, többek között, hogy a törvény olyan alapvető jogokat sért, mint az egyesülési szabadság, megbélyegzi a civil szervezeteket, elrettenti a polgárokat az adományozás szándékától, valamint sérti az Unión belüli alapvető szabadságokat. 

A szóban forgó 2017. évi, a civil szervezetek átláthatóságról szóló LXXVI. törvény nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket ír elő a bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi támogatásban részesülő civil szervezetek egyes kategóriái tekintetében, és szankciókat helyez kilátásba az e kötelezettségeknek eleget nem tévő szervezetekkel szemben. A törvény preambulumában megfogalmazott érvek szerint az átláthatóság szabályozására többek között azért van szükség, mert „[a civil] szervezeteknek ismeretlen külföldi forrásból juttatott támogatások alkalmasak lehetnek arra, hogy külföldi érdekcsoportok e szervezetek társadalmi befolyásán keresztül saját érdekeiket, nem pedig közösségi célokat érvényesíthessenek Magyarország politikai és társadalmi életében”, illetve mert ez a támogatás „veszélyeztetheti az ország politikai, gazdasági érdekeit, a törvényes intézmények befolyásmentes működését”.

Azt az EUB és a Bizottság is elismerte, hogy a törvényben megfogalmazott fenti célkitűzések helyénvalók, és a szabályozás bevezetése közérdeken alapuló nyomós indokkal valóban igazolhatók. Igazolható továbbá az a célkitűzés is, amely a közrend és a közbiztonság védelmére irányul, a gyanús tevékenységek elrejtésére alkalmas finanszírozások ugyanis valóban nagyobb mértékű átláthatóságot kívánnának meg.

„Minthogy – és ebben a Bizottság és a Svéd Királyság, valamint Magyarország is egyetért – egyes civil szervezetek az általuk követett célokra és a rendelkezésükre álló eszközökre tekintettel jelentős befolyást gyakorolhatnak a közéletre és a nyilvános vitára, az ilyen szervezeteknek nyújtott pénzügyi támogatások átláthatóságának növelését olyan célnak kell tekinteni, mint amely szintén közérdeken alapuló nyomós indoknak minősülhet.” – áll az indokolásban.

Az (EUB) szerint azonban mégsem lehet a magyar szabályozást az uniós joggal összhangban lévőnek tekinteni, mivel a részletszabályok túlzott és szükségtelen terheket rónak a jogalanyokra.

A Bíróság indokolása szerint „az átláthatóságról szóló törvény az abban foglalt rendelkezések tartalmára és céljára tekintettel a jelen esetben nem igazolható az egyesületi finanszírozás átláthatóságának növelésére irányuló céllal.” A Bíróság szerint ennek megfelelően a magyar szabályozás sérti a tőke szabad mozgásának elvét, és eltérő, hátrányos megkülönböztetésben részesíti a külföldi civil szervezeteket.

A Bíróság azt kifogásolta, hogy a civil szervezetek átláthatóságáról szóló törvény arra kötelezi a „külföldről támogatott civil szervezeteket”, hogy e minőségükben, ezzel a megjelöléssel kérjék a nyilvántartásba vételüket, s hogy így jelenjenek meg a közéletben is (ellenkező esetben pedig különböző szankciók, s akár a feloszlatás is kilátásba helyezhető).

A Bíróság szerint „Ezek a rendelkezések megbélyegzik tehát ezeket az egyesületeket és alapítványokat, és olyan bizalmatlan légkört teremthetnek velük szemben, amely más tagállamok vagy harmadik országok természetes vagy jogi személyeit visszatarthatja attól, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak számukra.” A Bíróság azt is kifogásolta, hogy a törvény által lehetővé tett rendszer súlyos adminisztratív terheket ró a civil szervezetekre, csupán „külföldi” eredetük miatt, s összességében ez a „külföldi” minőség az, amely sérti az egyenlő bánásmód követelményét.

Joób Kristóf