Tech óriások az alkotmányosság tükrében

"Az elmúlt években megfigyelhető jelenség, hogy egyes tech cégek korábban elképzelhetetlen mértékű növekedésen mentek keresztül, amely számos nem várt, illetve etikailag vagy jogilag megkérdőjelezhető következménnyel járt. Tekintettel arra, hogy az említett nagyvállalatok egyre nagyobb rálátást (és ezáltal egyre jelentősebb befolyást) nyernek a felhasználók magánszférájára, célszerű mélyebben megvizsgálni e cégek adatkezelési gyakorlatát, különösen bizonyos alkotmányos értékekhez, alapjogokhoz való összhangjuk vonatkozásában.

A felvetett kérdés létjogosultságát az adja, hogy egyes nemzetközi tech vállalatok (leginkább a Facebook és a Google) az általuk kínált szolgáltatásokkal az élet olyan területeire nyomultak be, amelyek a korábbi évtizedekben az államok vagy az egyének (és nem a vállalatok) kizárólagos kontrollja alatt álltak. Újkeletű jelenség, hogy az üzleti megfontolások érvényesítése mellett e szereplők részéről megjelenőben van egyfajta struktúraépítési igény, melynek keretében – sajátos formában ugyan – de bizonyos állami funkciók „privatizálására” irányuló tevékenységet folytatnak (példát jelent a Facebook saját valutájának ötlete, vagy napjainkban a platform „legfelsőbb bíróságának” felállítása, amely az igazságszolgáltatási funkció háziasított verzióját jelenti). Ezen felül külön problémát jelent, hogy a szóban forgó közösségi hálózatok legtöbb funkciójának használata ugyan „ingyenes”, a valóságban viszont a hétköznapi emberek az adataikkal, felhasználói szokásaikkal fizetnek az igénybe vett szolgáltatásokért, amely bizonyos kérdések újragondolását, sőt akár speciális szabályozás szükségességének az igényét is felveti.

E tech vállalatok működésének hasonlóságát az államok által betöltött szerephez az is igazolja, hogy hasonló – például adatvédelmi – aggályok merülhetnek fel a tevékenységükkel kapcsolatban, mint a közigazgatási szervek esetében.

Konkrét példával megvilágítva a kérdést: a magyar Alkotmánybíróság egy 1995-ben hozott határozatában megsemmisítette azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek lehetővé tették volna Magyarországon különböző állami nyilvántartások összekapcsolását. A szóban forgó törvény engedélyezte volna – többek között – az adóigazgatás, a TB-szervek, az ingatlan-nyilvántartás, illetve a honvédelmi és rendészeti szervek adatbázisainak az összekapcsolását. A testület a hatályba lépésük napjával megsemmisítette ezeket a rendelkezéseket, mondván, hogy az államigazgatás így információs túlhatalomra tenne szert, amivel visszaélhet. Külön ki kell emelni az említett AB-határozat indokolásának az alábbi részét:

„A vizsgált törvényi rendelkezés pedig e szerveknek egyaránt lehetővé teszi az adatok kölcsönös átvételét és az adatkezelések egymással történő összekapcsolását. Ezáltal az érintettekről kialakulhat a valóságnak csak részben megfelelő „személyiségprofil”, melynek alapján az adatfeldolgozó döntéseit meghozza, s amely az érintettet a megnövekedett hatalmú államigazgatással szemben kiszolgáltatottá teszi.”

Könnyen belátható, hogy a tech óriások a felhasználóktól begyűjtött adatokból szintén egyfajta „személyiségprofilt” hoznak létre, majd ennek minden torzulásának/torzításának megfelelően befolyásolhatják a felhasználókat, többek között abban a tekintetben, hogy azok milyen hirdetéseket, híreket láthatnak. Természetesen az említett jelenség részben indokolható a felhasználási feltételek elfogadásával, amely jogi szempontból a személyek önrendelkezési szabadságra vezethető vissza. Azonban a jogrendszer számos esetben az egyén érdekeinek védelme érdekében korlátok közé szorítja az önrendelkezés jogát, például:

1.    a polgári jog a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések esetén bizonyos (tisztességtelennek tekinthető) kikötéseket a törvény erejénél fogva semmisnek nyilvánít, függetlenül attól, hogy a fogyasztó egyébként elfogadná e feltételeket (lásd Ptk. 6:103. § (3) bekezdés és 6:104. § (1) bekezdés).

2.    az egészségügyi törvény ugyan lehetővé teszi a halálos betegnek az életet meghosszabbító kezelés visszautasítását (passzív eutanázia), ugyanakkor bűncselekménynek minősül az életének aktív, tevőleges kioltása az orvos által (aktív eutanázia), méghozzá abban az esetben is, ha a beteg ezt kifejezetten kéri (lásd Eütv. 20. § (3) bekezdés és Btk. 160. §)

Látható tehát, hogy a jogi szabályozás nem tekinti áttörhetetlen princípiumnak az önrendelkezés szabadságát: bizonyos esetekben a „gyengébb fél” védelme indokolhatja más szempontok előtérbe helyezését is.

Ennek tükrében számos kérdés megfogalmazható. Nem beszélhetünk-e a tech cégek vonatkozásában megnövekedett (információs) hatalomról, amivel e vállalatok visszaélhetnek? Ha a magyar állam nem folytathatott „személyiségprofilozást”, akkor e „privilégiummal” vajon miért élhetnek a tech vállalatok? Vajon nem lenne-e indokolt a szóban forgó cégek által alkalmazott felhasználási feltételeket szigorúbb jogi kontroll alá vonni, valamint az önrendelkezési jogot ebben az esetben sem érinthetetlen alapelvként kezelni?

Az említett kérdések tisztázása a jövőre vár, ugyanakkor leszögezhető, hogy a Facebook és a hozzá hasonló cégóriások kontrollálatlan befolyása újabb és újabb problémák felmerüléséhez vezethet, amely magában foglalja a hétköznapi felhasználók kiszolgáltatottabbá válását is."

A szerző jogász, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.