mindazonáltal a magyar kormány a 2012-ben kiadta az elkövetőt Azerbajdzsánnak, azzal a feltétellel, hogy Baku a magyar ítélet végrehajtását közvetlenül folytatja. Azerbajdzsánban azonban Safarov azonnal elnöki kegyelemben részesült, s a bűncselekmény elkövetése miatt nemzeti hősként tisztelik, 2006-ban az Év Emberének is választották.
A strasbourgi ügy magyar vonatkozása, hogy a hozzátartozók álláspontja értelmében Magyarország két ponton is megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét; az igénypontok szerint hazánk egyfelől az Egyezmény 2. (élethez való jog), másfelől pedig a 38. cikkét sértette meg.
Az elhunyt örmény katona hozzátartozói szerint Magyarország sértette Margarján élethez való jogát azzal, hogy átadta Safarovot az azeri hatóságoknak úgy, hogy kellő jogi kötőerővel rendelkező garanciát kapott volna arra, hogy az ítélet végrehajtása szakadatlan marad a magyar döntés alapján.
Az EJEB szerint a hozzátartozók érvelése nem megalapozott. A magyar hatóságok ugyanis az Európa Tanács által meghatározott eljárásrend szerint jártak el, amikor a jogerősen elítélt Safarov kiadását intézték. Mindemellett a hozzátartozók nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani azt sem, hogy a magyar hatóságoknak bármilyen sejtése is lehetett volna arra vonatkozóan, hogy Safarov azonnali elnöki kegyelemben részesül a kiadását követően – ahogy erre az EJEB is rámutat:
a magyar hatóságok alappal bízhattak Azerbajdzsán jóhiszeműségében.