„Nos, ezek a fenyegetőzések többnyire, értelmetlenek, és kicsi az esélye, hogy be is váltják őket. Ezek azok a provokációk, amelyeknek Angela Merkel kancellár sem valószínű, hogy bedől. Segítségükkel azonban Von der Leyen megvédheti magát az olyan esetleges vádaskodásoktól, hogy származása miatt Németországnak kedvez bizottsági elnökként.
De min is képes valójában változtatni ez a sokat emlegetett „rendkívüli ítélet”?
Nos, rövidtávon nem sok mindenen. Az EKB jelenleg nem köteles leállítani bármelyik kötvényvásárlási programját, de vajon figyelembe veszi a német alkotmánybíróság döntését, és elkészíti az „arányossági” vizsgálatot a mennyiségi enyhítéssel kapcsolatban az előírt három hónapon belül? És ha el is készíti, ki fogja megítélni, hogy az valóban megfelel-e a követelményeknek? Mindez pedig azt jelenti, hogy az EUB jó eséllyel ismét be lesz vonva a folyamatba.
A német alkotmánybírósági döntés sok szempontból a német polgárok vélekedését tükrözi: az afeletti érzett mély csalódottságot, hogy más országok adósságaiért kell jótállniuk.
És az egész ügy rámutat az EU egyik legsúlyosabb belső feszültségére, ami abból fakad, hogy az EKB éveken keresztül falazott olyan tagállamoknak, amelyek képtelenek voltak megfelelni a monetáris unió költségvetési követelményeinek.”