Messze még az új uniós migrációs politika

A visegrádi országok, köztük elsőként Magyarország szólalt fel amellett, hogy elsősorban erős határvédelemre van szükség, ugyanis Európának nincs kapacitása arra, hogy mindenkit befogadjon, erős határvédelem hiányában pedig lehetőség sincs szűrni, hogy ki az, aki valóban védelemre szorul. Már ekkor világos volt ugyanis, hogy nem kizárólag valódi menekültek érkeznek, hanem sokan gazdasági lehetőségek reményében keltek útra. Ugyanakkor, a gyakorlati megkülönböztetés nehézségei miatt sok ország nem is állt ki határozottan a megkülönböztetés szükségessége mellett, hanem egységesen menekültekről kezdtek el beszélni. Magyarország kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy ha mindenkit beenged Európa, az egyértelmű meghívólevelet jelent majd többmillió ember számára. 

A kvótakérdés továbbra is megosztja a tagállamokat

A frontvonalbeli országok egy elosztási rendszer bevezetését követelték, annak érdekében, hogy ne nekik kelljen megbirkózni a rengeteg kérelem elbírálásával, amelyre vonatkozóan még 2015-ben születtek egyes ad hoc megoldások, ezek „kötelező kvótaként” vonultak be a köztudata. Ugyanakkor Magyarország, Lengyelország, illetve Csehország sem volt hajlandó elfogadni a kvótahatározatot, és a gyakorlatban az is megmutatkozott, hogy utóbb az együttműködő tagállamok nagy része sem hajtotta végre, ténylegesen nagyon kevés menedékkérő áthelyezésére került sor.  

Az Európai Bizottság 2015 után kísérletet tett az uniós menekültügyi rendszer megújítására, azonban a minisztereket tömörítő Európai Unió Tanácsában kialakult patthelyzet miatt a javaslatok elfogadása máig várat magára.  A legmegosztóbb azóta is az elosztás kérdése. Az tagállamoknak jelenleg is legalább három csoportosulása figyelhető meg: a frontvonalbeli országok, például Olaszország, Málta és Görögország felső korlát nélküli kvótát követel a szolidaritás jegyében, a célországok, köztük Németország, hajlandó a menedékkérők befogadására, azonban korlátozott mértékben, míg a visegrádi országok semmilyen kötelező elosztási mechanizmusban nem hajlandóak részt venni. 

Az új Európai Bizottság hamarosan asztalra kerülő javaslatát azért övezi ekkora érdeklődés, mert mindenki arra kíváncsi: vajon sikerül-e olyan kompromisszumos javaslattal előállni, aminek révén feloldódhat a Tanácsban évek óta tartó patthelyzet? 

Az Európai Parlament, amely társjogalkotóként maga is részt vesz a jogszabályok kidolgozásában, szintén hónapok óta készül a javaslat megjelenésére. E készülés jegyében az egyes politikai pártok, köztük most az Európai Néppárt fogadta el saját álláspontját a migráció és menekültügy kapcsán, amely jelentős elmozdulást mutat a korábbi bizonytalanságoktól egy határozottabb rendszer irányába, amely ugyan érzékeny egyensúly megteremtésére törekszik, de összességében inkább a visegrádi országok álláspontját tükrözi. 

Hangsúlyozzák a migrációs folyamatok unión kívüli kezelésének szükségességét
 
A több oldalas

néppárti dokumentum szerint erős határvédelemre, az embercsempészek elleni hatékony küzdelemre, a harmadik országokkal való szoros együttműködésre, és a migráció kiváltó okainak származási országokban való kezelésére van szükség.

Ezzel tehát arra helyeznék a hangsúlyt, hogy elsőként az Unión kívül kell kezelni és kordában tartani a migrációs folyamatokat, a migrációt kiváltó okok leküzdésére törekednek a származási országok támogatása által, illetve az erős határvédelemmel biztosítanák, hogy jogosulatlanul senki ne léphessen az unió területére. 

A dokumentum határozott fellépést sürget az embercsempészekkel szemben, akik óriási haszonra tesznek szert azáltal, hogy több százezer ember életét kockáztatják a veszélyes tengeri utak megszervezésével. Az embercsempészet leküzdésére hatékony információcserét, koordinált műveleteket és a harmadik országokkal való hatékony együttműködést irányoz elő a papír. Utóbbi fontos része a származási országbéli információs kampányok megszervezése, amely által biztosítandó lenne, hogy hiú reményekkel senki sem indul útnak Európa felé. Sok esetben a gazdasági okokból útra kelők ugyanis olyan téves információkat kapnak az embercsempészektől, hogy Európa tárt karokkal vár mindenkit. 

Európán kívül vagy a határokon kell elbírálni a kérelmeket

Kiindulópontként rögzíti azt is a dokumentum, hogy meg kell különböztetni egymástól a védelemre szoruló menekülteket, és a gazdasági okokból érkező bevándorlókra. A papír szerint a 2018-as számok is világosan mutatják, hogy a menedékkérők csupán 39%-a részesült pozitív elbírálásban, a többiek a hatóságok megállapítása szerint tehát nem minősültek menekültek. A papír szerint az illegálisan érkező bevándorlók tömegei a valóban segítségre szorulóktól veszik el a lehetőséget a kapacitások tekintetében. 

Előrelépésként értékelendő, hogy a papír szerint a különbségtételt még azelőtt meg kell tenni, hogy az Unió területére lépnek a menedékkérők, így hosszú távon arra kell törekedni, hogy a kérelmeket az Unión kívül, vagy a határokon, illetve tranzit zónákban bírálják el.  

Az Unión kívüli elbírálás persze felvet kérdéseket, ugyanis ez hosszútávon olyan harmadik országok területén felállítandó zónák létrehozását jelentetné, ahol le lehetne folytatni az eljárásokat, azonban ez harmadik országokkal való megállapodást feltételez.

Ugyanakkor Európa számára ez abból a szempontból előnyös lenne, hogy így nem a saját területén kellene megbirkóznia emberek tömegeinek elhelyezésével és elosztásával, hanem csak azok az emberek léphetnek be Európába, akik valóban védelemre szorulnak. 

A harmadik országokkal a „többért többet elvet” kell alkalmazni

A harmadik országokkal való együttműködés kapcsán a papír szerint a „többért többet” elvet kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a származási és tranzitországok annál több európai forrásban részesülhetnek, minél inkább együttműködnek az Unióval az illegális migráció megállításában és a visszafogadások területén. Így a vízum megállapodások, kereskedelmi egyezmények, fejlesztési támogatások is e feltételek mentén működhetnek ezekkel az országokkal. 

A kondicionalitás bevezetése vélhetően kellő hatást gyakorolna a származási országokra annak érdekében, hogy tartsák magukat a megállapodásokhoz, és igyekezzenek megakadályozni az állampolgáraik gazdasági okokból történő távozását, illetve végrehajtsák az eddig viszonylag alacsony teljesítményt nyújtó visszaküldési megállapodásokat. Utóbbi megállapodások célja, hogy a származási országok az Unióval együttműködésben visszavegyék azokat az állampolgárokat, akiknek a kérelmét jogerősen elutasították, és kitoloncolásukat elrendelték az Európai Unióból. Ugyanakkor

a visszaküldések alacsony hatékonysága nem csupán a származási országok együttműködésének hiányára vezethető vissza, hiszen sok esetben az alapvető probléma, hogy a kitoloncolásra váró személy eltűnik.

Az új dokumentum ezért a visszaküldések belső aspektusai vonatkozásában is tesz javaslatokat.  
 
Kötelező szolidaritás, de nem kvóta formájában 

A néppárti álláspont a legvitatottabb kérdés, a szolidaritás tekintetében egy olyan új rendszerre tesz javaslatot, amelyben minden tagállam részt vehet egy elosztáson alapuló mechanizmusban, azonban erre egy tagállam sem kötelezhető. Azok az országok, amelyek nem vesznek részt a menedékkérők elosztásában, a szolidaritás más „jelentőségteljes” formáival kell, hogy hozzájáruljanak a terhekhez. 

Ez a megoldási javaslat tehát kényes egyensúlyra törekszik a megosztó kvóta kérdésében: a szolidaritás kötelező marad, tehát mindenkinek hozzá kell járulnia a rendszer működéséhez, ugyanakkor nem feltétlenül menedékkérők befogadásával, hanem a szolidaritás más formáival. Ugyan a szöveg nem részletezi, hogy pontosan milyen más formákat ért ez alatt, ugyanakkor a Bizottság irányában egyértelmű a jelzés:

a kizárólag kötelező kvótaként elképzelt szolidaritás nem reális elképzelés.

A szöveg szóhasználata („akik vonakodnak attól, hogy részt vegyenek az elosztási rendszerben”) ugyanakkor arra enged következtetni, hogy az elosztás továbbra is előnyben részesített szolidaritási forma. 

Egy hatékony, munkavállalási célú legális migrációs rendszer is része a törekvéseknek

A néppárti papír a munkavállalási célú legális migrációt is beemeli a tárgyalt pontok közé, ugyanis álláspontja szerint az elérhető legális útvonalak biztosítása része a teljes képnek. A papír szerint fejleszteni kell az ezzel kapcsolatos uniós jogszabályi lehetőségeket, hogy megfelelő keretek között legyen lehetőség munkát vállalni Európában. 

Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy teljes mértékben a tagállamok döntése kell, hogy maradjon, milyen feltételek mentén engednek hozzáférést a munkaerő-piacukhoz, tehát, hogy kiknek biztosítanak belépést és státuszt munkavállalás céljából. 

E megoldás is az egyensúlyra törekszik a tagállami mozgástér meghagyásán keresztül. Míg egyes tagállamok elutasítják a munkaerő importot, és hosszú távon más megoldásokkal igyekeznek kezelni az esetleges munkaerő-hiányt, addig mások előszeretettel fogadnának bevándorlókat Európán kívülről. A tagállami hatáskörök hangsúlyozása e szempontból döntő jelentőségű:

csak az egyes tagállamok dönthetnek arról, hogy beengednek-e gazdasági bevándorlókat vagy sem. 

Még hosszú az út a megoldásig

A néppárti álláspont csupán egy apró eleme a teljes uniós migrációs és menekültügyi politika megújításának. Az Európai Parlament összes frakciójának kell majd végül olyan kompromisszumos megoldásra jutnia, amely a Tanács tetszését is elnyeri. Ennek megfelelően a soha véget nem érőnek látszó folyamat új fejezete valójában még csak most kezdődik. 

Németh Olívia írása
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.