»A házakba, kereskedelmi létesítményekbe történő hatósági behatolás sérti a magánélethez és a magánlakáshoz való alapvető jogokat. Ha tehát azt akarjuk, hogy mindez alkotmányos kereteket kapjon, a parlamentnek az alkotmányhoz kell igazítaniuk a szabályokat.« - állítja Schilder.
Szintén a közjogi érvénytelenség határait súrolja az, hogy a kormány még márciusban jogszabályi felhatalmazás nélkül hirdetett ki olyan korlátozó intézkedéseket, amelyekre vonatkozó jogszabályi környezet ténylegesen csak napokkal később született meg – magyarán a döntés kihirdetése és a tényleges szabály megalkotása közötti időszakban a hatóságok jogalap nélkül intézkedtek.
A jelenleg hatályos szabályok ráadásul sok esetben pontatlanok, s minden bizonnyal ez okozza a holland alkotmányjogászok által felvetett problémák egyikét: a már említett csoportosulások korlátozására irányuló törvényszöveg például nem definiálja az „összejövetel” fogalmát, így elméletileg bármilyen magánlakásban tartott összejövetel a tilalom alá esik, holott a szabályozás célja nyilvánvalóan az úgy nevezett „koronabulik” (így nevezik a tilalommal dacolva megtartott, mégis komoly járványügyi kockázattal járó partikat) megakadályozása lenne.
***