Korona a francia jogállamiságon: melyik a fontosabb?

A Le Monde-ban megjelent elemzés összességében azt sugallja, hogy a francia jogásztársadalom tekintélyes része véli úgy, hogy az alapvetően „békeidőre” berendezett jogállamiság játékszabályait még akkor is a törvény betűje szerint kell betartani, ha egy, a mostanihoz hasonló járvány esetén adott esetben a napon belüli cselekvés gyorsasága is döntő szempont lehet.

A cikk több neves francia jogászt is megszólaltat, akik a jogállamiságot és az emberi jogok maradéktalan érvényesülését féltik a jelenlegi járványügyi vészhelyzet alatt, s csak korlátozottan vesznek tudomást a járványhelyzet valódi súlyáról.

A cikket megalapozó jogászi vélemények szerint például

a benyújtástól az elfogadásig számított 15 napos vitaidőszak megtartására vonatkozik, s amely normális esetben lehetőséget teremt a széleskörű politikai vitára. Az Alkotmánytanács indokolása szerint ugyanis a rendkívüli körülmények között nem alkotmányellenes a parlament eljárása, amelynek keretében a március 18-ai kormányülésen elfogadott törvénytervezetet a Szenátus (a kétkamarás francia parlament felsőháza) már másnap tárgyalt is s amely tervezetet a Nemzetgyűlés pedig március 21-én már el is fogadott. 

Paul Cassia jogászprofesszor szerint az Alkotmánytanács fennállása legrosszabb jogi érvelését produkálta. Álláspontja szerint az Államtanács március 26-án „szörnyű döntést” hozott, blogbejegyzésében pedig aggodalmát fejezi ki azt illetően, hogy az Államtanács a népet esetleg nem fogja majd megvédeni saját gyámjaitól a járvány idején. 

Louis Boré, az Alkotmánytanács és a Semmítőszék ügyvédi kamarájának elnöke azt tartja problémának, hogy a két testület az elkövetkező időszakban korlátozni fogja a működését:

– a büntetőkamara a közeljövőben csak az őrizetbevételek jogszerűségének vagy meghosszabbításának kérdéseire összpontosít majd (Boré ennek kapcsán megjegyzi, hogy ez a megoldás később jogviták tömegeit hozhatja el).

Béatrice Voss, a francia országos ügyvédi kamara emberi jogi bizottságának elnöke több, a közelmúltban született kormányrendeletről is úgy véli, hogy azokat a járványügyi vészhelyzet nem indokolja. Példaként említi, hogy a szülői felügyeleti jogi jogvitákban a bíró a vészhelyzetre tekintettel jogosult az érintettek meghallgatása nélkül több hónappal is meghosszabbítani az adott helyzetben fennálló jog- és tényállapotot (magyarán jogosult a gyermeket huzamosabb ideig annál a szülőnél elhelyezni, akinél a vészhelyzet kihirdetésekor volt) – ez Voss szerint a gyermekek és a szülők jogainak semmibevételét jelenti. Voss sérelmezi továbbá azt is, hogy bizonyos polgári ügyeken a bíró jogosulttá vált arra, hogy az ügyben döntést hozzon az érintettek és/vagy az ügyvédek meghallgatása nélkül is. 

Serge Slama jogászprofesszor szerint a jelenlegi helyzet tulajdonképpen egyfajta laboratóriumként szolgál a kormányzat számára ahhoz, hogy mérlegelje, hogy milyen intézkedéseket tarthat meg a veszélyhelyzet elmúltát követően is.

A fenti vélemények jórészt baloldalhoz kötődő jogászi közösségből érkeznek; a kormány jobboldali ellenzéke hasonló, a jogállamiságot és a járványt mérlegre tevő bírálatokat eddig nem fogalmazott meg. Annyi azonban a jobboldalon is borítékolható, hogy