Nekiment Kínának egy liechtensteini herceg

Nyitókép: a Liechtenstein-ház címere

Van valami ironikus abban, hogy miközben a Kínából indult új koronavírus-járvány rég nem látott megpróbáltatások elé állítja az államok gazdaságát és egészségügyi rendszerét világszerte, a Free Market Roadshow éppen „webináriumot” szervez Kína – elsősorban – gazdasági nyomulásának hatásairól, és arról, hogy hogyan védekezhet ezekkel szemben Európa.

A téma aktualitásához mindenesetre nem fér kétség, különösen azért nem, mert úgy tűnik, Peking a világkereskedelmet jelenleg nagyon megnehezítő járványhelyzet ellenére sem kíván letenni arról, hogy kiterjessze a befolyását az öreg kontinensen és a fejlődő országokban. 

– mondta nyitómonológjában Mihály liechtensteini herceg, a szeminárium legprominensebb résztvevője, II. János Ádám uralkodó herceg oldalági rokona. Mihály herceg a bécsi közgazdasági egyetemen tanult, majd a belga, kanadai és amerikai pénzügyi szektorban dolgozott. A Geopolitical Information Service és a vaduzi székhelyű European Centre of Austrian Economics Foundation alapítója.

Mihály herceg rámutatott: Kína szempontjából Európának kiemelkedő szerepe van, ugyanis a mi kontinensünk Kína egyik legfontosabb know-how-forrása. Csakhogy ez a kapcsolat időről időre egyre egyoldalúbbá válik: miközben Kína egyre több európai cégbe vásárolja be magát és egyre több nemzetközi együttműködést indít útjára (például az Egy Övezet – Egy Út kezdeményezést),

A herceg szerint ennek nagyon egyszerű oka van: az öreg kontinens stratégiai gondolkodása ma túl Európa-centrikus és rövidlátó – vagyis pont az ellentéte a kínainak. 

Mihály liechtensteini herceg

Barbara Kolm, az Austrian Economics Center igazgatója is azt hangsúlyozta: ha egy ország kétoldalú kereskedelembe kezd egy másikkal, akkor joggal várhatja el, hogy a partnerország is hasonló intézkedéseket hoz majd, mint ő maga. De Kína esetében ez teljesen máshogy van, éppen ezért ideje volna átgondolnunk a kapcsolatunkat a távol-keleti országgal – magyarázza az osztrák közgazdász. Kolm arra is felhívja a figyelmet, hogy Kína az elmúlt húsz évben nagyon gyorsan terjeszkedett a fejlődő országokban is: felvásárolta a középosztályokat,

– összesen.

John Fund, a The American Spectator vezető szerkesztője is csatlakozott az előtte szólókhoz: a világkereskedelmet úgy kell elképzelni, mint egy nagy pókerjátszmát három játékos, az USA, az EU és Kína között. Peking azért tud nyerni a játékban, mert folyamatosan a maga szándékainak megfelelően alakítja a szabályokat, és ebben a koronavírus okozta kiesések sem hoznak majd nagy változást. „Kína már visszatért a játékba” – mondja Fund, aki szerint a járvány okozta európai zűrzavar további lehetőségeket biztosít Pekingnek arra, hogy növelje európai befolyását, hiszen sok ország – köztük Szerbia vagy Magyarország – is úgy érzi, hogy az Unió cserbenhagyta őket, Kína viszont ott van, és készséggel segít nekik. 

de amint megjelennek az esőfelhők, kiderül, hogy egy nagy önbecsapás az egész – magyarázza Fund. Szerinte egyértelmű, hogy Kína nem fog magától megváltozni, ha hagyjuk, hogy a saját szabályai szerint játsszon.

„De akkor hogyan kell Kínával bánni? Nyitott szemekkel és csukott pénztárcákkal” – mondja az amerikai újságíró. Az Unió Kolm szerint sem képes ellenállni Pekingnek, mert a brüsszeli döntéshozók még csak nem is értik, hogyan gondolkodnak a kínaiak.

Védőmaszkos járókelő a Szanlitun pekingi bevásárló- és szórakozónegyedben, ahol sok üzlet továbbra is zárva tart az új koronavírus miatt 2020. február 14-én. MTI/EPA/Roman Pilipej

Mihály herceg szerint nincs is értelme ellenállásról beszélni, amíg az Uniónak ekkora hátránya van versenyképességben. Európában ma kevés az őszinteség – magyarázza Mihály. „Nézzék meg, Macron eddig folyamatosan több központosításról beszélt, aztán ahogy megérkezett a koronavírus, első dolga volt lezárni Franciaország határait” – jegyzi meg a liechtensteini herceg.

És nem az öreg kontines az egyetlen, aki képtelen a sarkára állni Pekinggel szemben. Az ENSZ gyakran beszél bukott államokról, nos, ebben a tekintetben lassan ki lehet jelenteni, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy bukott szervezet – mondja John Fund. Az újságíró szerint ma a WHO-t azzal sem lehet megbízni, hogy Kína befolyása nélkül hozzon globális járványellenes intézmedéseket, hiszen a szervezet mást sem tesz, mint ismételgeti, amit Pekingből mondanak neki. Fund szerint az is nehézséget okoz, hogy

és sokan egyből a kínai nép elleni támadásként fogják fel a pekingi kommunista rezsim kritikáját.

A kérdés persze az: mit lehet kezdeni Kína befolyásával? A résztvevők szerint a legjobb megoldás az lenne, ha érzékeny ponton érintenék Kínát az ellenintézkedések, például a nemzetközi kereskedelem területén. Mihály herceg szerint felül kell vizsgálni a nemzetközi kereskedelmi rezsimet, és ki kell onnan dobni Kínát, ha nem tudja tartani magát a játékszabályokhoz.

Hasonlóan látja John Fund is: ahogy Oroszország esetében aránylag hatásos szankciónak bizonyult az olajár letornászása, úgy jelen esetben hasznos lehet felülvizsgálni Kína tagságát a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO). Fund emlékeztetett: amikor Kínát húsz éve meghívták a WTO-ba, azt remélték, hogy ez elősegítheti majd az egyéni szabadságok fejlődését a távol-keleti országban, és a pekingi diktatúra fellazulását – de ez legalábbis hiú ábrándnak bizonyult.