Felmentette Trumpot a szenátus

Nem az a legfőbb bűne Trumpnak, hogy le akarta leplezni Joe Biden ukrán üzleteit, hanem hogy szétbombázza Közel- Keletet, lefoglalja a szír olajmezőket, támogatja a terroristákat, növeli a feszültséget Iránnal, Kínával, Izraelt túlzott előnyhöz juttatja a palesztinokkal szemben, az európaiakat felesleges fegyvervásárlásra kényszeríti, teleszórja újabb Nato támaszpontokkal kelet Európát, embargózik, stb

végre vége a kutyakomédiának

Reeves, Richard amerikai újságíró: Az amerikai mentalitásról: Mi egy önmagunk által kreált nemzet vagyunk, nem ez vagy az a nemzeti vagy faji származás, hanem egy idea elfogadása jellemez minket: elutasítása az osztály- és felekezeti különbségek által megosztott régi, korrupt világnak.

"Éles harsonaszó hasított a levegőbe. A bejelentés! Győzelem! Mindig győzelmet jelent, ha harsonaszó előzi meg a híreket. Mintha elektromos áram futott volna végig a kávéházon. Még a pincérek is megálltak, és figyeltek. A harsonaszó óriási hangzavarba veszett. A teleképben már hadart egy izgatott hang, de alig kezdett a mondókájába, majdnem el is nyomta az utcán felhangzó Éljen!-üvöltés. A hírek varázslatos gyorsasággal terjedtek. De azért éppen eleget hallott abból, amit a telekép közölt, hogy megértse: minden úgy történt, ahogy előre látta. Hatalmas, tengeren odaszállított seregeket összpontosítottak, s ezek váratlanul hátba támadták az ellenséget, a fehér nyíl keresztülszakította a fekete farkát. Diadalittas mondatok töredékei törtek át a lármán: - Hatalmas stratégiai manőver... tökéletes összehangoltság... teljes megfutamodás... félmillió fogoly... teljes széthullás... egész Afrika a hatalmunkban... a háborúnak belátható időn belül vége... győzelem... a legnagyobb győzelem az emberiség történetében... győzelem, győzelem, győzelem! Winston lába rángatózott az asztal alatt. A helyén maradt, lélekben azonban ő is kint menetelt, rohant a tömeggel, fülsiketítően éljenezve. Ismét felnézett Nagy Testvér képmására. A kolosszus, aki megvédte a világot! Arra gondolt, hogy tíz perce - igen, csak tíz perce - még kétkedés volt a szívében, amikor azon tűnődött, hogy a frontról érkező hírek vajon győzelmet vagy vereséget fognak-e jelenteni. Ó, nemcsak egy eurázsiai hadsereg semmisült meg most! Sok minden megváltozott benne azóta a Szeretet-minisztériumban töltött első nap óta, de a végső, elkerülhetetlen, gyógyító változásra mindeddig nem került sor, csak most, ebben a pillanatban. A telekép tovább ontotta a beszámolót a foglyokról, a zsákmányról és a mészárlásról, odakinn azonban kissé alábbhagyott az üvöltözés. A pincérek visszatértek munkájukhoz. Egyikük már közeledett a ginesüveggel. Winston boldog álmodozásba merülve észre sem vette, hogy megtöltik a poharát. Már nem szaladt és éljenzett. Megint a Szeretet-minisztériumban volt, mindent megbocsátottak neki, lelke fehér volt, mint a hó. A vádlottak padján ült a nyilvános tárgyaláson, mindent bevallott, mindenkit bevádolt. A fehér csempés folyosón lépkedett, olyan érzéssel, hogy napsütésben sétál, s fegyveres őr haladt a háta mögött. A régóta remélt golyó az agyába hatolt. Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtőzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejű számkivetés a szerető kebelről! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért." (Orwell: 1984)