Az egyiptomi, a francia, a ciprusi és a görög külügyminiszter elítélte, hogy külföldi csapatokat küldjenek Líbiába. Szerdai kairói találkozójukon úgy vélekedtek, hogy ez fenyegetést jelent a regionális biztonságra nézve. A tárcavezetők a líbiai konfliktus politikai rendezését szorgalmazták. Az egyiptomi fővárosban tartott találkozójuk után kiadott közös közleményben a diplomáciai vezetők úgy fogalmaztak: bármilyen csapatküldés az észak-afrikai országba az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) határozatai „súlyos megsértésének” minősül, továbbá „fenyegetést” jelent a regionális biztonságra és stabilitásra.
A tárcavezetők Luigi Di Maio olasz külügyminiszter jelenlétében – aki tanácsadó megfigyelői minőségben vett részt – ezenkívül „mélységes aggodalmukat” fejezték ki azokkal a „nemzetközi jogsértésekkel kapcsolatban, amelyeket Törökország követett el a Földközi-tenger keleti részén”, és arra kérték Ankarát, hogy „felelősségteljes” módon viselkedjen.
A török parlament a múlt csütörtökön elfogadott egy törvényjavaslatot, amely felhatalmazza a kormányt arra, hogy katonákat küldjön Líbiába a nemzetközileg elismert kormány támogatására. A törvényhozás egy évre adott felhatalmazást egy líbiai katonai beavatkozásra. Törökország az ENSZ fegyverembargója ellenére már korábban is küldött katonai támogatást a Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök vezette líbiai egységkormánynak.
A Líbia déli és keleti részét ellenőrzése alatt tartó Halífa Haftar tábornok április 4-én megindította csapatait az ENSZ által elismert kormány ellenőrzése alatt álló Tripoli elfoglalására. Döntését azzal indokolta, hogy meg kell tisztítani az országot az egységkormány által szerinte hallgatólagosan támogatott terroristáktól és zsoldosoktól, ellenfelei szerint azonban a tábornok valódi célja az egész országra kiterjedő katonai diktatúra bevezetése. A hadművelet megakadt, ám december 12-én a tábornok bejelentette, hogy hamarosan döntő offenzívát indít a főváros elfoglalásáért.
Szerdai kairói találkozójukon a külügyminiszterek annak fényében, hogy az elmúlt napokban török csapatok érkeztek Líbiába, valamint a harcok intenzívebbé válásával miatt a politikai megoldást szorgalmazták mint az „egyetlen kiutat” a válságból, ezért támogatásukról biztosították Gasszán Szalámé, az ENSZ líbiai különmegbízottjának kezdeményezéseit és az úgynevezett berlini folyamatot.