A bíróságoknak akkor is az alkotmány eredeti értelmét kell követniük, ha az nem tetszik nekik – beszélgetés Mike Rappaport jogászprofesszorral

Ön az amerikai San Diego Egyetem Alkotmányos Originalizmus Tanulmányok Központjának igazgatója. Miért jött létre ez a központ, és melyek a legfontosabb céljai?

A központ azért jött létre, hogy népszerűsítse az alkotmányos originalizmus felfogását. Ez a tan azt vallja, hogy a bíróságoknak az alkotmányt az eredeti jelentése szerint kell értelmezniük. Ez a felfogás jelentős mértékben megerősödött az elmúlt 35 évben. Ennek dacára még mindig viszonylag alacsony az originalista értelmezést vallók aránya az egyetemi és az akadémiai életben. Az alkotmányjogász professzoroknak ugyanis csak kisebb része azonosul ezzel a felfogással.

A Központ az originalista tudományokat népszerűsíti, illetve szeretne akadémiai szinten is dialógust indítani az originalista felfogást vallók, illetve annak kritikusai között. Ezzel egyfelől támogatná az originalista tudományt, másfelől pedig a színvonalát is emelné, ugyanis ez a tudományterület jelenleg kritikák kereszttüzében áll.

Miért gondolja, hogy az alkotmány originalista értelmezése fontos a jelenkori Amerikában?

Az originalizmus a véleményem szerint azért releváns, mert ez a legjobb alkotmányértelmezési módszer.

A bíróságoknak nincsen felhatalmazásuk arra, hogy ezt a jelentést megváltoztassák. Létezik egy külön eljárás, amelyet direkt azért hoztak létre, hogy lehetővé tegyék az alkotmány módosítását. Ennek megfelelően a bíróságoknak nem lenne szabad az alkotmány jelentését megváltoztatniuk, hanem még akkor is az eredeti értelmet kellene követniük, amikor az adott esetben számukra nem tetsző eredményre vezet. Ezzel válik lehetővé, hogy az alkotmány jelentése alkotmánymódosítási eljárás keretében változhasson meg. 
Az originalizmus azért fontos, mert olyan jelentős mozgalommá erősödött, amely az amerikai Legfelső Bíróságon, a jogi szakmában és a társadalomban is követőkre talált. Úgy gondolom, annak köszönhetően erősödött meg, hogy az emberek egyre inkább rádöbbentek:

az originalizmustól eltérő felfogás lehetővé teszi azt, hogy a bírák átírják az alkotmányt.

Ezeknek a bíróknak a döntései nem feltétlenül örvendenek népszerűségnek, vagy nem feltétlenül övezi őket konszenzus. És ezeket a döntéseket nem lehet törvényhozási úton megváltoztatni. (Ezzel szemben a bírók hagyományos jogértelmezését a törvényhozó egyszerű jogszabály elfogadásával megváltoztathatja.) Ebből következően az originalizmustól eltérő felfogások lehetőséget adnak arra, hogy egy elit Legfelső Bíróság határozza meg az ország legalapvetőbb törvényének tartalmát, amely meglehetősen problémásnak tűnik.

Mit gondol az originalizmus és a természetjog kapcsolatáról? Vajon a természetjogi felfogás támogatja az originalista alkotmányértelmezést?

Néhányan úgy tekintenek a természetjogi gondolkodásra, mint ami a bíráknak hatalmat ad ahhoz, hogy a jogtól eltérő megfontolások alapján hozzák meg a döntéseiket. Ebben a tekintetben az originalizmus és a természetjogi gondolkodás között konfliktus érhető tetten, hiszen az előbbi azt követeli meg, hogy az alkotmányt az eredeti értelme szerint alkalmazzuk függetlenül attól, hogy ez kívánatos eredményre vezet-e vagy sem.

Ugyanakkor ez az ellentét sokkal enyhébb, mint azt sokan gondolnák. Ennek az az oka, hogy az alkotmány eredeti értelme valójában magában foglalja, illetve utal a természetjogra, valamint a természetből fakadó jogokra. Így például néhányan úgy érvelnek, hogy a 9. és a 14. alkotmány-kiegészítés a természetjogot az alkotmány részévé emeli. Mások ezzel nem értenek egyet. A saját véleményem valahol a két álláspont között helyezkedik el. Úgy gondolom, hogy az alkotmány elismeri a természetjog relevanciáját a törvények értelmezése, illetve más célok miatt, de a természetből fakadó jogokat nem tekinti alkotmányos jogoknak.

Annak idején nagy vitában álltak a föderalisták és az antiföderalisták abban a kérdésben, hogy ki is gyakorolja a szuverenitást az Egyesült Államokban. Az úgynevezett „megosztott szuverenitás” elve, a tagállami autonómia, illetve a szövetségi kormányzat korlátozott hatalma mind részei a fékek és ellensúlyok rendszerének. Ugyanakkor az elmúlt évszázadban lezajlott központosítás fényében hogyan látja a hatalom vertikális megosztásának a kérdését az Egyesült Államokban?

A szövetségi kormányzat és a tagállamok közötti hatalom megosztása valóban a fékek és ellensúlyok rendszerének az eredeti alkotmányba foglalt része. Míg a szövetségi hatalom ezen korlátai jól működtek a 19. század során, addig a 20. század derekához közeledve elpárologtak.

A Legfelső Bíróság az utóbbi években megpróbálta megerősíteni azokat a korlátokat, amelyeket a megosztott szuverenitás elve a szövetségi kormányzattal szemben támaszt. A legfontosabb példa az Obamacare alkotmányosságának vizsgálata. Ez az ellentmondásos törvény az egészségügyi politika terén rendkívüli módon kiterjesztette a szövetségi kormányzat szerepét. A bíróság négy tagja késznek mutatkozott megsemmisíteni az egész törvényt a „megosztott szuverenitás” elve alapján, ami a 20. század közepén még elképzelhetetlen volt. Ugyanakkor egyetlen szavazat hiányzott, mert a bíróság öt tagja nagy részben a törvény alkotmányossága mellett döntött. Ennek megfelelően, míg a „megosztott szuverenitás” elve ugyan teret nyer a Legfelső Bíróságon, addig ennek érvényesítése még mindig inkább szimbolikus.

Hogyan látja az originalizmus szerepét a hatalmi ágak elválasztásának visszaállításában és megerősítésében?

Az originalizmus célja az alkotmány eredeti értelmének érvényre juttatása.

A Legfelső Bíróság jelentős mértékben eltért az alkotmány eredeti értelmétől. Ezek az eltérések pedig a hatalmi ágak elválasztásának fontos kérdéseit is érintették.

Ebből következően az alkotmány eredeti értelmének érvényre juttatása segítheti a hatalommegosztás elvének megszilárdítását.

Az originalizmus és a hatalommegosztás elve közötti összefüggés ugyanakkor még ennél is szorosabb. A hatalommegosztás elvét a bíróságok akkor ássák alá, ha olyan hatalmat gyakorolnak, amely nem tartozik a hatáskörükbe. Kétségtelenül a bírói hatalom eredeti értelmétől való eltérést jelent az, ha az ügyek eldöntésénél az alkotmány eredeti értelme helyett a bírák politikai beállítottsága játszik kulcsszerepet. (Ez nyilvánvalóan törvényhozói hatalom gyakorlása.) Ennek megfelelően az originalizmus érvényre juttatása a hatalom megosztásának elvét erősíti meg azzal, hogy a bíróságok működését az eredeti hatáskörökre korlátozza.
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.