Róma szól: van vagy nincs válság az olasz politikában?

Nyitókép: balra Luigi di Maio (Öt Csillag Mozgalom), középen Giuseppe Conte miniszterelnök, jobbra Matteo Salvini (Liga)

Matteo Salvini új választásokért kiáltott csütörtökön – valójában azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez meg is fog történni, az előrehozott választásoknak legfeljebb az esélye nőtt meg jelentősen. Bár a sajtó és egyes politikusok előszeretettel látnak már néhány lépéssel előrébb és látják egy új, teljesen jobboldali kormány megalakulását, érdemes azonban néhány lépést inkább hátra lépni, és sorba venni, mi is történhet most. 

Addig ugyanis a kormány sem oszlik fel, amíg nem következik be egy ezt hivatalosan eredményező  esemény. A kormánykoalíció akkor esik szét, ha a) elbukik egy parlamenti bizalmatlansági szavazáson, b) egységesen lemond a teljes kormány, illetve c) lemond a miniszterelnök.

Bár a belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes Matteo Salvini folyamatosan tényként kezeli a koalíció végét, és már az új választásokról beszél, a miniszterelnök még csütörtökön igyekezett őt is lehűteni. Giuseppe Conte sajtótájékoztatón jelentette ki, Salvinire célozva:

Azt pedig majd legfeljebb Sergio Mattarella elnök mondhatja ki, hogy kell-e, és ha igen, mikor előrehozott választást tartani. Salvini egyelőre a parlamentre sem számíthat, mert az olasz törvényhozás jelenleg nyári szüneten van – igaz Conte már tárgyalt a törvényhozás két házának vezetőjével a képviselők és szenátorok rendkívüli hazarendeléséről, ami előrevetíti a bizalmi szavazást. 

Salvini és követői Milánóban

Egyelőre tehát még semmi nincs kimondva, válság hivatalosan nincs. Annyi bizonyos azonban, hogy Salvini nem véletlenül sürgeti egy előrehozott választás kiírását – neki és pártjának a Ligának talán nem lesz ennél jobb alkalma, hogy teljesen jobboldali kormányt hozzon létre, ő lényegében erre vár 2018 óta.

A tavalyi választások után három hónapba telt, mire a győztes – és népszerűsége csúcsán lévő – Öt Csillag Mozgalom összehozta a kényszerkoalíciót a politikai felfogásban tőle elég távol álló Ligával. Akkor a kompromisszumok csúcsát jelentette, hogy egy párton kívüli miniszterelnököt, az ügyvéd Giuseppe Contét nevezték ki miniszterelnöknek, két helyettese pedig a két pártvezető, a Liga élén álló Salvini, illetve az ötcsillagos Luigi di Maio lett.

számtalan vita és projekt mutatta meg, hogy a koalíciót gyakorlatilag csak a kormányzás vágya tartja össze – míg a Lyon-Torino gyorsvasútvonal terve végül  az utolsó csepp lett abban a bizonyos pohárban. 

A zászló most Salvininek áll, egy július végi felmérés szerint egy esetleges választáson a jobboldali pártok (a Liga, a Berlusconi-féle Forza Italia, valamint a nacionalista-konzervatív Fratelli d'Italia (Olaszország Barátai) 50.6%-ot kapnának, ez kényelmes többségnek számít. Igaz, Salvini nem hajlandó közösködni Berlusconiékkal, a Forza azonban gyengélkedik, a Liga pedig szeretné elhalászni az ő szavazóikat is. Salvininek elég lenne az Olaszország Barátait maga mellé emelni ahhoz, hogy 43.5%-ot érjen el a parlamentben. Ezzel pedig a kormányalakítás mellett Salvini még egy nagyot léphetne előre a miniszterelnökség felé. Ráadásul – ahogy egy olasz politikai elemző mondta – a választás egy egyszerű népszavazásként is felfogható: Salvinivel vagy nélküle – röviden: az EU-val vagy anélkül. 

Róma

Óvatosan kell azonban felbecsülni az esélyeseket, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy bár az Öt Csillag támogatottsága rengeteget esett az utóbbi egy évben, a parlamentben még mindig az ő képviselőik vannak a legtöbben. A politikáiban inkább balra húzó populista mozgalom azonban gyengén teljesített az EP-választásokon, és a felmérések szerint is vesztésre állna a jobboldallal szemben – mégis, nem elképzelhetetlen, hogy új szövetségeseket keresnek (és találnak?) a baloldali Liberi e Uguali (Szabadok és egyenlők) és/vagy a szociáldemokrata Demokrata Párt oldalán. Ha és amennyiben kiírnak előrehozott választásokat,

minél távolabb esik a voksolás napja, annál több lehetősége lesz megerősödnie. 

A „nem-válság”-válság még valamit megmutatott: hogy Giuseppe Conte nem „bábminiszterelnök” (ahogy egyszer Guy Verhofstadt nevezte az Európai Parlamentben). Szakértők szintén közvélemény-kutatásokra utalnak, amikor nem Salvinit, hanem a „kívülálló” kormányfőt nevezik a legnépszerűbb olasz politikusnak, ez pedig újabb kihívás és intő jel lehet Salvini számára. 

A jelenlegi helyzetnek többféle kimenetele is lehet: kijelölhetnek például szakértői kormányt (és ez esetben szakértői jelöltet is állíthatnak az Európai Bizottságba, ez lenne kézenfekvő, tekintettel a bizonytalan helyzetre). Fel kell készülni arra is, hogy egy előrehozott választáson – a közvélemény-kutatások alapján – az első populista olasz kormány után létrejön egy jobboldali-szélsőjobbos euroszkepticista kabinet,

lévén Olaszország az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága és az EU negyedik legnépesebb tagállama. A Politico elemzése felhívja a figyelmet arra is, hogy a parlament választja az államfőt is, legközelebb 2022-ben. Ha pedig a Liga a mostaninál jóval erősebb hatalmi pozícióba kerülne, még az sem elképzelhetetlen, hogy Salvini megcélozza az elnöki széket is.

Tekintve azonban, hogy Olaszországban az államfő jogköre és hatalma inkább nevezhető reprezentatívnak mint gyakorlatinak, a valós intézkedési jogkört ennél jóval többre értékelő jelenlegi belügyminiszter inkább átengedi ezt valaki másnak.