A nap, amikor a világ megismerte a gombafelhőt

Az amerikaiak a Manhattan-terv keretében 1942 óta dolgoztak a nukleáris fegyver kifejlesztésén, ennek éles bevetését a második világháború végén még mindig rendkívül szívósan harcoló Japán ellen augusztus elején engedélyezte Harry Truman amerikai elnök, Hirosima után másodlagos célpontnak Kokurát és Nagaszakit jelölték ki.

Felszállt a gombafelhő

1945. augusztus 6-án hét repülőgép indul Tinian repülőteréről. Az első három gép a célpontok feletti felhőzetet ellenőrizte, a második hármas egyike a robbanást vizsgáló tudósokat vitte, a másik a fotózást végezte, a harmadik tartalék volt. Köztük volt az Enola Gay, bombaterében a 3,6 méter hosszú, 0,7 méter széles, 4,4 tonnás nukleáris fegyverrel, amely a Little Boy nevet kapta.

Reggel fél nyolckor Hirosima lakói három amerikai repülőgépet láttak a japán nagyváros fölött. Közülük az Enola Gay alacsonyabbra ereszkedett, és a földön lévők azt látták, hogy „valamilyen tárgyat” dobott le. Ami ezután következett, azt nagyon sokan már nem láthatták: 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító kékesfehér fény lobbant, és mennydörgés hallatszott. Akik mégis, azok azt láthatták, hogy az azóta elhíresült gombafelhő szökött az ég felé. 600 méter magasságban felrobbant a 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású atombomba.

Az Enola Gay 9400 méter magasságban oldotta ki a bombát, majd délután három órakor szállt le ismét Tinianon. Parancsnoka, Paul Tibbets ott helyben megkapta a Szolgálati Érdemkeresztet, ő egyébként élete végéig nem bánta meg tettét.

Tragikus adatok

Hatalmas, addig soha nem látott robbanás következett be: ennek körzetében 1,2 kilométer sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé. Az áldozatok számáról csak becslések vannak: ugyan a hirosimai emlékművön 61 ezer 443 név szerepel, azonban a támadást követően élelmiszerjegyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, de az amerikai felderítés még ennél is többre, 139 ezerre tette az áldozatok számát. A többség halálát nem a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, épületomlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közepette vesztették életüket.

Hirosima a támadás után. Fotó/MTI Archív

A sugárfertőzés okozta károsodások miatt addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, és még ma is gyakran születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. (A túlélőknek Japánban külön nevük van, ők a hibakusák.) Paradox módon azonban a hirosimai ipari létesítmények szinte érintetlenek maradtak, a hadiüzemek dolgozóinak zöme is túlélte a robbanást.

Az atombombát augusztus 9-én Nagaszaki városára is ledobták (az elsődleges célpontnak kijelölt Kokurát az mentette meg, hogy aznap felhő és füst borította), ez alkalommal mintegy 60-80 ezer ember vesztette életét. Nukleáris fegyvert háborús körülmények között mindmáig csak e két alkalommal robbantottak fel.

Jött a vég

Hat nappal később, augusztus 15-én Hirohito japán császár rádióbeszédben jelentette be a feltétel nélküli megadást. A döntésben az atombomba rettentő hatásán kívül az is szerepet játszott, hogy augusztus 8-án a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, végleg kilátástalanná téve a további harcot. A feltétel nélküli kapitulációról szóló dokumentumot szeptember 2-án írták alá, ezzel a csendes-óceáni hadszíntéren is véget ért a második világháború.

A vita még napjainkban is folyik arról, hogy szükség volt-e Hirosimában, de főképp három nappal később Nagaszakiban is az atomfegyver bevetésére, az azonban bizonyos, hogy az emberiség 1945. augusztus 6-án egy új korszakba lépett. Ezt a napot a Béke Világtanács elnöksége 1978-ban A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánította. Az ENSZ Közgyűlése 1996. szeptember 10-én fogadta el az atomfegyver-kísérletek teljes tilalmáról rendelkező Átfogó atomcsend (CTBT) szerződést, amelyet Magyarország az elsők között írt alá.

Érdekes utózönge, hogy 2016-ban Barack Obama első hivatalban lévő amerikai elnökként kereste fel Hirosimát, ahol megkoszorúzta az atomcsapás áldozatainak emléktábláját, és találkozott hibakusákkal is. Azonban hiába volt történelmi a pillanat, nem kért bocsánatot hajdani elődje, Harry Truman döntéséért.

(MTI)