Az Irán elleni stratégia

„»A stratégia a cselekvések egy hosszú távú terve egy bizonyos célért: a győzelemért. Más szóval – mivel eredetileg a hadviselésben használták – a háború megnyerésének a művészete.« A stratégia e sommás definíciója is bizonyítja, hogy e kifejezés leginkább és klasszikus értelemben támadó eljárást fed a »győzelem érdekében«.

Vagyis a NATO védelmi stratégiá­ja bizonyos fokig félreérthető, és csak megfelelő kifejezés hiányában használható a „védelem” előtag. Például a NATO legutóbbi ülésén kimondták: ha Oroszország 2019. augusztus 2-ig nem tér vissza az INF-szerződés tárgyalásához, kemény ellenlépésekre számíthat. Ez fontos és támogatandó verdikt, leszámítva azon figyelemre méltó tényt, hogy Oroszország távolmaradását megelőzte az, hogy az INF-szerződést az Egyesült Államok előzőleg felmondta. Ráadásul a NATO már ezt megelőzően deklarálta stratégiájának a lényegét, miszerint Oroszország nyugati határa mellé – Lengyelország, a balti államok, Románia területén – amerikai alakulatokat telepít teljes harci felszereléssel, abból a vízióból kiindulva, hogy innen várható támadás.

Nehezen képzelhető el, hogy Oroszország ne válaszoljon annak a NATO-nak a lépésére, amelybe néhány éve – megdöbbenést keltve – kérte tagfelvételét. Játsszunk el a gondolattal, mi lett volna, ha erre a jelentkezésre pozitív visszajelzést kap… Valószínűleg ekkor beszélhetnénk Európa szempontjából egy hatékony védelmi politikáról. Arról a stabil katonai helyzetről, hogy kontinensünkön garantálható a béke.

Természetesen a Szovjetunió történelmi bűne nehezen évül el – nyilván emiatt nem vették komolyan az utódállam, Oroszország felvételi kérelmét –, hiszen a két világrend szembenállásának idején Moszkva képviselte a stratégiát, vagyis azt gondolta, hogy a kommunizmust az egész világra ki kell terjeszteni, akár fegyveres úton is. Ebből pedig az következett, hogy felgyorsult a fegyverkezési verseny, ami a kommunista szovjet gazdaságot összeroppantotta, a nyugati világ – főként az Egyesült Államok – gazdaságát viszont megerősítette, sőt annak fejlődését a mai napig életben tartja.”