Cikkajánló: jogi szempontból is plurális Európára van szükség

Az értelmezési pluralizmus konstruktivitásra és stabilitásra törekszik

Davies cikke szerint elfogadhatatlan az az álláspont, miszerint az Európai Unió Bírósága végleges értelmező hatáskörrel rendelkezik az uniós jog felett. Az EU és a tagállamok törvényhozásai, valamint utóbbiak bíróságai – hivatalukból fakadóan – jogszerűen képesek vitatni az Európai Unió Bíróságának (EUB) értelmezéseit. A szerző úgy látja, hogy az EUB monopol helyzetét – ezzel együtt „túlalkotmányosításra” való hajlamát – biztosító megközelítéssel szemben az értelmezési pluralizmus sokkal konstruktívabb és demokratikusabb lehetőséget biztosít Európa számára. Eszerint az értelmezési pluralizmus elfogadja és hangsúlyozza azokat az alapvető elveket, amelyekben a tagállamok megállapodtak – például a szerződésekben – ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy képviselőik és alkotmányos szerveik is részt vegyenek mindezek jelentésének meghatározásában. A nemzeti bíróságok gyakran megpróbálják figyelmen kívül hagyni az uniós jogot, mivel azt nehezen értelmezhető, a hazai kulturális alapelvektől távolálló, elkülönült jognak tekintik. Ezzel szemben az értelmezési pluralizmusban a tagállami bíróságoknak az uniós jog alakításának valódi résztvevőjévé kell válnia. Ez a nézet szemben áll azzal a felfogással, amely a tagállamok szereplőire csupán úgy tekint, mint az Európai Bíróság meghosszabbított, végrehajtó szerveire. Davies megállapítja, hogy az erős központ a periféria gyengeségeit teremti meg, valamint az intézményekkel szemben a szerződések elsőbbségét hangsúlyozza.

Az értelmezési pluralizmus mint alternatíva

Davis felhívja a figyelmet arra, hogy a valódi feszültség az Európai Unió Bíróságának szerepe és a jog szerepe között húzódik – az intézmény erősödésével párhuzamosan csökken az utóbbi funkciója. Ezzel szemben az értelmezési pluralizmus egyik lényeges eleme a decentralizált értelmezés. Az értelmezési pluralizmus nem arra törekszik, hogy a bíróságok funkcióit értelmező (jogalkotási) és alkalmazási területre bontsa szét, hanem elfogadja, hogy ezek a szerepek átfedésben vannak egymással, emiatt lehetővé teszi a nemzeti bíróságok mérlegelési jogkörét. Természetesen mindez konfliktusokhoz vezethet, ugyanakkor a bíróságok bevonása nyomást gyakorolhat a bírákra, ezzel kikényszerítve, hogy a bírók konszenzusra törekedjenek.

Az értelmezési pluralizmus az alkotmányos pluralizmus alternatívája. Az alkotmányos pluralizmus célja az uniós jog és a nemzeti alkotmányos rendek közötti kapcsolat közvetítése és magyarázata. Az alkotmányos pluralizmus elmélete a két jogrend különválasztására, az önmeghatározás képességére támaszkodik. Ezzel ellentétben az értelmezési pluralizmus integratívabb és kevésbé hierarchikus. Az értelmezési pluralizmus kiindulópontja, hogy mind az uniós jog, mind pedig a nemzeti alkotmány része a nemzeti jogrendnek. Célja, hogy a nemzeti szereplőket arra ösztönözze, hogy az uniós jogra ne úgy tekintsenek, mint előírt vagy külső jogra, hanem mint a sajátjukra. Mindezt az értelmezés lehetőségének megadásán keresztül biztosítja. A cikk szerint az előzőek megvalósulásának esetén olyan integráció jöhet létre, amelyben az európai jog jobban tükrözi az európaiak értékeit és preferenciáit, valamint a nemzeti bíróságok is „európaiabbá” válhatnának – olvasható a cikkben.