Az értelmezési pluralizmus konstruktivitásra és stabilitásra törekszik
Davies cikke szerint elfogadhatatlan az az álláspont, miszerint az Európai Unió Bírósága végleges értelmező hatáskörrel rendelkezik az uniós jog felett. Az EU és a tagállamok törvényhozásai, valamint utóbbiak bíróságai – hivatalukból fakadóan – jogszerűen képesek vitatni az Európai Unió Bíróságának (EUB) értelmezéseit. A szerző úgy látja, hogy az EUB monopol helyzetét – ezzel együtt „túlalkotmányosításra” való hajlamát – biztosító megközelítéssel szemben az értelmezési pluralizmus sokkal konstruktívabb és demokratikusabb lehetőséget biztosít Európa számára. Eszerint az értelmezési pluralizmus elfogadja és hangsúlyozza azokat az alapvető elveket, amelyekben a tagállamok megállapodtak – például a szerződésekben – ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy képviselőik és alkotmányos szerveik is részt vegyenek mindezek jelentésének meghatározásában. A nemzeti bíróságok gyakran megpróbálják figyelmen kívül hagyni az uniós jogot, mivel azt nehezen értelmezhető, a hazai kulturális alapelvektől távolálló, elkülönült jognak tekintik. Ezzel szemben az értelmezési pluralizmusban a tagállami bíróságoknak az uniós jog alakításának valódi résztvevőjévé kell válnia. Ez a nézet szemben áll azzal a felfogással, amely a tagállamok szereplőire csupán úgy tekint, mint az Európai Bíróság meghosszabbított, végrehajtó szerveire. Davies megállapítja, hogy az erős központ a periféria gyengeségeit teremti meg, valamint az intézményekkel szemben a szerződések elsőbbségét hangsúlyozza.
Az értelmezési pluralizmus mint alternatíva
Davis felhívja a figyelmet arra, hogy a valódi feszültség az Európai Unió Bíróságának szerepe és a jog szerepe között húzódik – az intézmény erősödésével párhuzamosan csökken az utóbbi funkciója. Ezzel szemben az értelmezési pluralizmus egyik lényeges eleme a decentralizált értelmezés. Az értelmezési pluralizmus nem arra törekszik, hogy a bíróságok funkcióit értelmező (jogalkotási) és alkalmazási területre bontsa szét, hanem elfogadja, hogy ezek a szerepek átfedésben vannak egymással, emiatt lehetővé teszi a nemzeti bíróságok mérlegelési jogkörét. Természetesen mindez konfliktusokhoz vezethet, ugyanakkor a bíróságok bevonása nyomást gyakorolhat a bírákra, ezzel kikényszerítve, hogy a bírók konszenzusra törekedjenek.