Manfred Weber független testületre bízná a jogállamiság tagállami érvényesülésének vizsgálatát

Tekintélyes jogászokból, a tagállami legfelső bíróságok és alkotmánybíróságok, és az Európai Unió Bírósága egykori tagjaiból álló független testületnek kellene ellenőriznie a jogállami elvek érvényesülését az Európai Unió tagállamaiban Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti (EP-) választási csúcsjelöltje szerint.

A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikus a német szövetségi alkotmánybíróság egy köztiszteletben álló egykori bírájával, Udo di Fabióval a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című konzervatív német vasárnapi lapban közösen közzétett írásában kifejtette, hogy a legfeljebb kilenc tagból álló testületet azzal a feladattal kellene megbízni, hogy kétévente az EU valamennyi tagországáról készítsen a jogállamiság érvényesülését vizsgáló elemzést.

A bírói függetlenséget, a sajtó szabad működését vizsgálnák

Az elképzelés szerint a hosszú hivatali időre megválasztott testület önállóan határozhatná meg munkarendjét, rendelkezhetne az elemzések elvégzéséhez szükséges anyagi, személyi erőforrásokkal és tartalmilag is teljes mértékben függetlenül dolgozhatna.

Azt vizsgálná, hogy mennyire érvényesül a jog uralma a bíróságok függetlenségét, a korrupció veszélyét és a sajtó szabad működését tekintve. Nyilvános jelentései javaslatot is tartalmaznának a feltárt gondok megoldására, és arra is, hogy milyen következményekkel kellene járnia a problémamegoldás esetleges kudarcának. 

 Manfred Weber és Udo di Fabio szerint a testület úgynevezett sárga lapot mutatna fel, ha a jogállamiság sérülésének alapos gyanúját állapítja meg. Az Európai Bizottság (EB) ebben az esetben jogállamisági eljárást indítana az adott tagországgal szemben.

Sárga vagy piros lapot mutathatna fel a tesület 

A testület úgynevezett piros lapot mutatna fel a jogállamiság komoly, súlyos sérülése esetén. Ebben az esetben az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerülne, az EB pedig szankciókat javasolna az EP-nek és a tagállami állam-, illetve kormányfőket összefogó Európai Tanácsnak arra az esetre, ha az Európai Unió Bírósága elmarasztalja az adott tagországot. Ezeket a büntetőintézkedéseket csak az EP vagy a tanács többségi, adott esetben minősített többségi döntésével lehetne megakadályozni. Ilyen döntés hiányában a szankciók a bíróság ítéletének kihirdetése után automatikusan életbe lépnének.

Manfred Weber és Udo di Fabio az elképzelést összekötötte az EU-s támogatások kifizetésével. A hitelminősítő intézetek országjelentéseivel párhuzamot vonva azt írták, hogy a független jogi elemzői tanács nyilvános jelentései a „+jogállamisági hitelképesség+” megállapítására szolgálnának, és ez a hitelképesség lenne a feltétele az EU-s támogatások maradéktalan kiutalásának. Mint írták, az úgynevezett strukturális támogatási alapokból járó támogatások egy részét vagy egészét vissza lehetne tartani, ha az adott tagállam közigazgatásában korrupció mutatkozik, vagy ha nem tudnak szabadon dolgozni a médiumok.

Kifejtették: a jogállamiság a garancia a működőképes és korrupciótól mentes közigazgatásra, a független igazságszolgáltatásra, az alapjogok érvényesülésére, mindarra, ami „elengedhetetlen a személyi sérthetetlenséghez és az élő demokráciához”. Azonban a jogállamiság sérülésének veszélyére utalhat az is, ha „oligarchia” alakul ki, amelyben a piac erőit politikai eszközként használják, vagy ha akadályozzák a vélemény-, és a sajtószabadságot.

Jogkövető magatartás és a hatalmi ágak szétválasztása „játékszabályainak” tisztelete nélkül nem működhet a közös belső piac, és "súlyos hiányosságok esetén az emberek nem is hajlandóak pénzügyi eszközöket juttatni más tagországoknak, vagy szorosan együttműködni érzékeny biztonsági kérdésekben".

A jogrendbe vetett bizalom nélkül sem a megerősített európai költségvetés, sem a közös fizetőeszköz, és a közös határvédelem sem működhet – írta Manfred Weber és Udo die Fabio.

A többi között hozzátették: az általuk javasolt testület a politikai spektrumot tekintve plurálisan kiegyensúlyozott lenne, és tagjainak szakértelme, illetve függetlensége révén kezelni lehetne azokat a reflexeket, amelyek kiváltják, hogy „az érintettek a nemzeti szintű jogállamisági hiányosságok európai vizsgálatát belpolitikai célokat szolgáló eszközként használják Brüsszel ellen”.

(MTI)