De hát alig szaporodik már az emberiség!

Egy facebookos csevegés során néztem rá a legfrissebb adatokra a világ országainak aktuális teljes termékenységi arányszámaira – vagyis arra, hogy mennyi az adott ország szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga. 

Épp amellett érveltem, hogy az elterjedt képzetekkel szemben a drasztikus túlnépesedés csak Fekete-Afrikára és Dél-Ázsia egyes országaira korlátozódik – a pontos adatok ezt tükrözik, ám a vártnál is jobb összképet tükröznek (amennyiben a jó eredménynek az emberiség létszámnövekedésének korlátozódását, későbbi stagnálását tartjuk).

A friss adatok szerint tényleg

Nem hogy csak Latin-Amerika, de még az arab és muszlim világ és a legtöbb dél- és kelet-ázsiai ország is megfékezte avagy teljesen leállította a termékenységi arányszám növekedését. Mi több, az úgynevezett harmadik világban is egyre több országban fordult át a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es szint alá az arányszám. A világhelyzet sokkal-sokkal jobb ezen a téren, mint alig pár évtizeddel ezelőtt.

A világnépesség teljes termékenységi arányszáma (forrás: Világbank)

A hatvanas évekbeli, 5 fölött adatok után előbb gyors, majd lassabb csökkenéssel, de már a 2,1-es reprodukciós rátához közeledik a világátlag.

Rajzoljuk hát át a bennünk lévő, régi képzetek alapján rögzült mentális térképeket!

India lassul, Kína bezuhan

A legfrissebb CIA World Factbook adatok szerint (amit megerősítenek a hasonló adatokat produkáló világbanki adatok is) a világ népességének teljes termékenységi arányszáma 2,42 – ez ugye még további gyarapodást jelent, de azért már most sem egy apokaliptikus mértékű túlszaporodást. (Nyitókép: világtérkép a CIA 2018-as adataival, Wikipedia)

De az máris izgalmas, hogy a világ – még egy rövid ideig – második legnépesebb országa, az 1,3 milliárd fölött járó India már becsúszott a világátlag alá a 2,4-es arányszámával. 

az 1,6 arányszámmal és az időközben elengedett egygyermekes népesedéspolitika miatti durva egyensúlytalanságaival, amivel még lesz gondja Kínának és a világnak.

Kína ezzel az adattal a ténylegesen a nemzeti kihalástól félő, apró Észtországgal és Litvániával áll egy szinten.

Banglades

Keleten a helyzet változóban

A világátlag alatt vannak már olyan országok is, mint Dél-Afrika vagy Mexikó. És azt tudták például, hogy az iszonyatos népsűrűségű (1100 fő/négyzetkilométer), több mint 160 milliós Bangladesben már most 2,15 a termékenységi arányszám? Ha már eddig nem tudták megfékezni a túlszaporodást a trópusi mocsarakra épült országban, legalább manapság már nem születik több gyerek a népesség reprodukálásánál. Ez is egy örömteli fejlemény.

Érdekes adatokra találhatunk a 2,1-es átlag, vagyis a népesség újratermelődéséhez szükséges arányszám alatti tartományban is: ezekben az országokban már most nem születik annyi gyermek, ami a népességszám jövőbeli fenntartására elegendő lenne.

A CIA World Factbook szerint

a maga immár 2,06-os arányszámával (ami nem, nem csak az Európán kívüli bevándorlók, hanem a családpolitikával nagylelkűen támogatott francia középosztály produkciója is). 

Örvendetes, hogy ebben a tartományban jár már a világ negyedik legnépesebb, muszlim dominanciájú országa is, Indonézia (2,08-as arányszámmal a most 265 milliós óriásországban).

És ennek az arányszámnak a környékére süllyed számos észak-afrikai, közel-keleti és dél-ázsiai ország is, Marokkótól (2,09) Tunézián (2,17), Törökországon (2,00), Szaúd-Arábián (2,04) és Iránon (1,96) át Vietnamig (1,79) és Thaiföldig (1,52).

Eközben Latin-Amerikában, az óriási Brazíliában már csak 1,75 a teljes termékenységi arányszám, Kolumbiában 1,98, Venezuelában 2,3, Argentínában 2,25. 

A világ adatsoraiból is látható: a túlnépesedés gyökere, az aktuális teljes termékenységi arányszámok számos kontinensen és tágas régiókban a fenntarthatóság közelébe, sőt, a későbbi népességcsökkenést előrevetítő alacsony mutatóhoz érkeztek.

Kína: túlléptek az egy gyermek politikáján

Fekete-Afrika a probléma

A kiugró adatokat produkáló országok lokalizálhatók:

mellettük pedig Egyiptom (3,41), Dél-Ázsiában Afganisztán (5,02) és Kelet-Ázsiában a Fülöp-szigetek (2,99) ugrik csak ki a jelentős országok közül.

A világranglista élén Niger (6,35), Angola (6,09), Burundi (5,93), Csád (5,9), Mali (5,), Szomália (5,7), Uganda (5,62), Zambia (5,58), Malawi (5,43) és Dél-Szudán (5,34) állnak, mögöttük még a hatalmas Nigéria (4,85) és Szudán (4,85) alkotják a jelentős szaporodásban lévő társadalmakat.

Látható, hogy Fekete-Afrika legrosszabb adottságú, elsivatagosodástól, összeomlott államrendtől, régi vagy ma is tartó polgárháborúktól sújtott országai sorjáznak a túlszaporodási lista élén. 

Ha valamiben, akkor ebben kellene a világhatalmaknak, az ENSZ-nek, minden gazdagabb és stabilabb viszonyok között lévő országnak (köztük a mi hazánknak is) a maga lehetőségei közepette segíteni és megoldást találni a fenti fekete-afrikai országok problémáira. De elsősorban persze ezeknek az országoknak maguknak kell a stabilitás és a fenntarthatóság felé elmozdulnia, először is egy működő államrend és politikai vezetés kiépítésével, és emellett széles körű és kitartó felvilágosítási munkával.

hogy amint egy ország stabilizálódik és aztán elindul a gazdasági gyarapodás és középosztályosodás útján, a születések száma elkezd bezuhanni, majd megközelíti, esetleg túl is megy a reprodukciós termékenységi arányszámon. Latin-amerikai, közel-keleti és ázsiai példák tucatjai mutatják már, hogy ez egy lehetséges, nem megoldhatatlan feladat és folyamat.

A 21. század egyik legnagyobb feladata lesz a fekete-afrikai népességrobbanás megfékezése. A lokalizáltság és a probléma egyértelműsége segíthet a tartós megoldások megtalálásában. Ha ezt nemzetközi összefogással és helyi erőfeszítésekkel sikerül megoldani, az egyik legnagyobb lépést teszi előre az emberiség a hosszú távú, fenntartható és humánus viszonyok közötti megmaradása érdekében.