Beindult a bideni kegyelemgyár
Több tucat bűnözőnek ad kegyelmet utolsó napjaiban az amerikai elnök.
Bush elnök teljes életet élt meg. Megállta a helyét családapaként, üzletemberként, hivatalnokként és politikusként is. Elnöksége alatt az Egyesült Államok történelmi hatalmának zenitjére érkezett, és a világkommunizmus békés legyőzéséért mi, magyarok is hálásak lehetünk.
Kilencvennégy éves korában elhunyt idősebb George Bush, egykori amerikai elnök.
Keresem a szavakat. Nehéz őket megtalálni. Miért is? Talán mert egy szimplán normális karakter volt hazája és a világ politikájában?
Idősebb Bush-hoz semmilyen nagy közéleti avagy magánéleti botrány, kilengés nem kapcsolódik. Nem volt sem egy szegénységből felemelkedő self made man, de nem volt egy gazdag családi örökséget elherdáló, tékozló fiú sem. Nem volt sem forradalmár, sem autoriter alkat. Nem voltak világmegváltó víziói, történelemformáló jelszavai, emlékezetes idézetei sem.
katonaként, hivatalnokként és politikusként a hazája üdvéért, üzletemberként a vállalkozásai sikeréért, apaként és férjként egy nagypolgári nagycsalád további gyarapodásáért.
George Herbert Walker Bush 1924-ben született a Massachusetts állambeli Miltonban, egy már akkor is nemzedékek óta egyre vagyonosodó és egyre befolyásosabb családba. A New England-i elitben meggyökeresedő Bush család gyermeke a 2. világháború idején, Pearl Harbor hatására a 18. születésnapján önkéntesként jelentkezett az amerikai haditengerészethez.
Még a seregben volt és dúlt a háború, amikor feleségül vette 17 éves kora óta meglévő szerelmét, Barbarát. A következő években sorban hat gyermekük született, közöttük egy leendő amerikai elnök. Idősebb George és Barbara 73 éven át voltak házasok, Barbara 2018 áprilisi haláláig – és most George követte őt, alig fél évvel utána.
Bush aztán a Yale diákja lett, ahol tanulmányai mellett kiváló baseball-játékos és csapata kapitánya is volt. Egyetem után családjával Texasba költözött, és a lehető legjobb időben beleugrott az olajbizniszbe, jelentős üzleti karriert futott be.
Még nem volt 40 éves, amikor belépett a politikába is a republikánusok oldalán – akkor, amikor az amerikai Dél még a régi demokraták bázisa volt. 1966-ban szövetségi kongresszusi képviselőnek választották.
nem véletlen, hogy Nixon már az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetévé nevezte ki őt 1971-ben, 1973-ban pedig a Republikánus Párt országos vezetője lett. Miután pedig Kínát is megjárta az USA diplomatájaként, Ford elnök 1976-ban kinevezte őt a CIA igazgatójának.
1980-ban már elindul az amerikai elnökjelöltségért, de végül Ronald Reagan lesz a republikánusok jelöltje – Reagan viszont jó szimattal megteszi őt az alelnökének és nyolc évet dolgoznak egymás mellett, az Egyesült Államok történetének egyik legnagyszerűbb, felívelő időszakában.
Bush aztán nyolc év alelnökség után, 1988-ban elnyerte a republikánusok elnökjelöltségét, és a választáson tönkreverte a demokraták gyenge jelöltjét, Michael Dukakist, 426:111 arányban győzve az elektori rendszerben.
George H. W. Bush elnökségével a Reagan-féle republikánus, konzervatív-neokonzervatív vezetés 12 évig tudta igazgatni az Egyesült Államok ügyeit és befolyásolni a világpolitikát.
És még hogy: a világtörténelem és a világ népeinek, köztük a magyaroknak a legnagyobb szerencséjére
és egyre brutálisabb gazdasági, katonai, nemzetközi politikai – és (pop)kulturális (!) – fölényének köszönhetően Amerika legyőzte a világkommunizmust.
A politikában és az életmódban. A fejekben és a lelkekben. Háború nélkül, békés eszközökkel.
Három évtized elteltével szerte a világban egyre többen felejtik el ennek a ténynek a jelentőségét és a súlyát. Hogy a hidegháború békésen zárult le. Hogy a népek és a szabadság börtönéül szolgáló kommunizmust legyőzte a szabad világ ereje.
Bush elnök 1989 júliusában Budapesten a magyar ellenzékkel
Ez a szabad világ és annak fő ereje, az Egyesült Államok nem tökéletes, akkor sem volt az. De hogy a hidegháborúban volt jobb oldal és rosszabb, az teljesen bizonyos, ahogy az is, hogy mindannyian, különösen mi, Közép-Európa 40 évig szovjet rabigába zárt népei
És ennek az Amerikának az élén 1988 és 1992 között, azokban a sorsdöntő években, hetekben és napokban ez a felelősségteljes, céltudatos és elszánt ember, George Herbert Walker Bush állt. Nyilván nem ő volt egy személyben a kommunizmus legyőzője, hiszen mögötte állt egy világhatalom akkor még teljesen egyértelmű célokat megfogalmazó és megvalósító rendszere; de most képzeljük el, mi lett volna, ha azokban az években egy totojázó Obama vagy egy hebehurgya Trump vezeti az Egyesült Államokat.
Idősebb Bush sok-sok évvel túlélte saját politikai karrierjének zenitjét, békés és hosszú öregkort élhetett meg, jobbára a Maine-beli Kennebunkportban fekvő, szeretett tengerparti birtokán, szeretett felesége mellett, végigélve saját fia nyolc évnyi amerikai elnökségét is.
Hosszú téli estéken volt mire visszagondolnia: megállta a helyét férjként, apaként, családja gyarapítójaként, üzletemberként, hivatalnokként – és végül a világ vezető hatalmának elnökeként. Mindezt úgy, hogy pont
egy példátlan unipoláris világrend vezetőjévé és őrzőjévé válva.
A kennebunkporti villa és a Bush-dinasztia
George H. W. Bush
Elnöki utódai, Clinton, az ifjabb Bush, Obama és Trump már egy másik korszakban szocializálódtak, más karaktereket képviseltek – és ha egy mércével mérjük őket az idősebb Bush-hoz, ezért vagy azért mindegyikük leverné azt a bizonyos lécet.
Az USA mára megváltozott, és változóban van a világban elfoglalt pozíciója is, még ha az elsőségét egy ideig nem veszélyezteti senki, pláne nem a hadászatban. A világpolitika is megváltozott. 1989-hez képest ma már tényleg egy új korszakban, legalábbis annak a hajnalán vagyunk. De az a bizonyos mérce megmarad. A mai kor és a jövő vezetőit is lehet hozzá mérni. Idősebb Bush addig is ott marad az etalonok között.
Tisztelt George H. W. Bush, nyugodjon békében! Köszönjük a szabadságot.