Mire jut a Fidesz receptjeivel a szlovén jobboldal?

Nem sok szó esik Szlovéniáról a magyar médiában – nem csoda, a kicsiny, balkáni ország nemcsak a második leggazdagabb szomszédunk Ausztria után, de a legkisebb is. Kétmillió lakosával, és 20 ezer négyzetkilométeres területével nem sokkal népesebb, mint Budapest egymagában, és alig nagyobb kiterjedésű, mint a dél-alföldi régió.

Viszont aki eddig leginkább csak az utazási katalógusok lapjairól ismerte a csodálatos fekvésű országot, az az elmúlt hetekben többször a hírekben is találkozhatott vele: vasárnap előrehozott választásokat tartanak ugyanis Szlovéniában, melynek – egy bevett politikusi közhellyel élve – a tétje is nagyobb, mint általában. Ugyanis

aki annak ellenére, hogy pártjával már többször is volt kormányon, az elitellenes hullámot meglovagolva próbál meg újra hatalmi pozícióba kerülni.

^{A festői szépségű Bledi-tó}

Bebörtönzött újságíróból miniszterelnök

Janša és pártja története tipikus kelet-európai sikersztori: a mostani jobboldali pártvezér karrierjét ugyanis a szlovén Kommunista Ligában, illetve annak ifjúsági tagozatában kezdte. Újságíróként a '80-as években gyakran írt a Mladina nevezetű, az állampárt ifjúsági szervezete által kiadott magazinba ahol gyakorta reformokért és a szólásszabadság kiterjesztéséért szólalt fel. Később tevékenysége miatt több társával letartóztatták, és hadbíróság elé állították, amely 18 hónap letöltendő börtönre ítélte – Janša ugyanakkor már 6 hónap után szabadult, és az azóta is a pártjához közeli Demokracija című politikai hetilap főszerkesztője lett.

Pártja, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) sem a jobboldalon kezdte: a szervezet eredeti neve egészen 2003-ig Szlovén Szociáldemokrata Párt volt. A név azonban kissé megtévesztő: politikai ellenfelei

xenofóbiával, populizmussal vagy épp sovinizmussal, sőt, a Horvátország felé irányuló irredentizmusát Spomenka Hribar író-filozófus, a pártvezető egykori harcostársa nevezte „nyilvánvaló neofasizmusnak”. Mások viszont egészen másképp látták munkásságát: Frane Adam szociológus például úgy vélte, Janšát a hatalmát megőrizni akaró, posztkommunista elit támadta, míg a másik oldalon – az SDS-szel az élen – egy új, jobboldali elit áll.

2004-ben az SDS megnyerte a választásokat, akkori győzelmüket viszont pont annak ellenkezőjével érték el, mellyel most kampányolnak: a kampány során Janša visszavett radikális retorikájából, majd három másik párttal együtt a 2008-ig tartó ciklusban koalíciós kormányzásba kezdett. Majd 2012-ben egy évre újra kormányfővé vált, ugyanakkor egy bizalmatlansági indítvány megdöntötte a hatalmát, 2014-ben pedig már a liberális-baloldali Miro Cerar tudott választást nyerni.

Cerar pártja, a Modern Centrum Pártja azonban a választások után villámgyorsan beesett 10 százalék alá a közvélemény-kutatások szerint. Ráadásul a baloldali-liberális pártokból álló kormánykoalíciót több botrány is megrázta: például a kormányfő ellen tavaly az SDS bizalmatlansági indítványt is beadott egy Szíriából érkező migráns, Ahmad Shamieh ügyében: a menedékkérőt Janšáék kitoloncolták volna Szlovéniából, mivel az Horvátországon keresztül lépett be az EU területére. Ugyanakkor Cerar azzal érvelt, hogy a kitoloncolást meg kell akadályozni, mivel Shamieh példás magaviseletével kivívta a menedékjogot.

A kormányfő végül nem tudta kitölteni mandátumát: csupán pár hónappal a választások előtt, márciusban lemondott, mivel az alkotmánybíróság érvénytelenítette a Koper-Divaca vasútvonal egy 27 kilométeres szakaszán tervezett második vágány építéséről tavaly szeptemberben rendezett népszavazás eredményét – az indoklás szerint a kabinet állami pénzből kampányolt a – röhejesen alacsony részvétel mellett megrendezett – népszavazás  „igen” szavazatai mellett, ez pedig már elég volt a kormány bukásához.

^{Orbán Viktor beszállt az SDS-kampányba. Fotó: MTI}

Importálták a Fidesz-kampányt

Ezzel fordult rá tehát Szlovénia a Cerar lemondása miatti előrehozott parlamenti választásokra, mely annak ellenére, hogy a nyertes személye nem kérdéses, továbbra is sok izgalmat tartogat magában.

Az elmúlt hetekben például orbánozással volt tele a szlovén balliberális sajtó, mivel

Azon felül, hogy Orbán jelen volt Janšáék két kampányrendezvényén is, a magyarok a szlovén médiában is egyre nagyobb befolyást szereznek: 2017 júliusában például az SDS kvázi-pártlapjában, a Demokracijában szerzett többségi tulajdont a Ripost jobboldali bulvárlap kiadója, míg a maradék 42 százalék az SDS-é maradt. A szlovén Ripost friss hírei között szerepel, hogy a migránsok rüheket hoznak be magukkal Európába, vagy hogy a balkáni útvonalon elhelyezkedő mecsetek törvénytelen segítséget nyújtanak a bevándorlóknak az Unióba való bejutáshoz. A három legfőbb téma a Demokracija címoldalán a migráció, az iszlamizáció, illetve a Janez Janša melletti minél effektívebb kampányolás.

Ezen felül a szintén magyar jobboldali kötődésű Modern Media Group a Riposttal és a Ridikül Magazin Kft.-vel együtt bevásárolta magát a Nova24TV-be: mivel a szlovén törvények szerint 20 százalékosnál nagyobb részesedésszerzéshez hatósági hozzájárulás szükséges, a három magyar cég egyenként 15 százaléknyi részesedést vásárolt. A Nova24TV címoldalára kattintva szinte ugyanazon hírek szerepelnek szinte azonos címekkel, mint a Demokracijáén – migránsok, iszlamizáció és Janez Janša mindenhol.

Szlovéniában egyébként a balliberális médiatúlsúly igenis létező fogalom: a médiapiacot a balliberális Delo és Večer, a liberális Dnevnik és a radikális liberális Mladina uralja, eddig kevés teret hagyva a jobboldali orgánumoknak.

A magyar modell importja azonban nem csupán a médiapiacon érhető tetten a kampány során: Janez Janša egy az egyben lemásolta a Fidesz választási- és nemzeti konzultációs kampányainak húzásait, retorikáját, sőt, még plakátjait is. A kampány fő szlogenje a „Zavarovali bomo Slovenijo”, ami annyit tesz „Megvédjük Szlovéniát” – sokat már nem is kell gondolkozni, hogy a fülünkbe csengjen a Fidesz „Megvédjük az országot!”-mottója.

a fenti szlogen mellett szintén a Stop-tábla, és a vonuló migránsok sora tűnt fel. Egy másik plakáton Párizs és Budapest összehasonlítását láthatjuk: míg Párizsban fegyveres katonák, Budapesten gondtalan turisták láthatók. A két kép között pedig a következő felirat olvasható: „Hol vannak nagyobb biztonságban az európaiak?”

^Ismerős?

Tehát Janšáék nagyon is komolyan veszik a választási kampányt, és az importált Fidesz-retorika pedig úgy tűnik, működik is a szlovének körében: a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint már több mint 10 százalékpontos az SDS előnye a második helyezetthez képest, ami a rendkívül kaotikus és fragmentált szlovén politikai légkörben nem kis fegyvertény. A felmérések szerint a párt ezzel 24-26 százalékon áll, de durvább becslések szerint akár 30 százalék környékére is befuthat.

Keresztényszocialista komikusra szavazhatnak a baloldaliak

És miközben az SDS gőzerővel kampányol, mit csinál a baloldal? Nos, nagyon úgy tűnik, ők is magyar receptből főznek,

Ugyanis a balliberális oldal rendkívül megosztott, a szavazók pedig elég tanácstalanok, kire is adhatnák voksaikat. A legerősebb második helyezettnek a Marjan Šarec listája nevű, újonnan alakult formáció tűnik, amiről annyit lehet biztosan tudni, hogy Marjan Šarec vezeti. Bátran állíthatjuk, hogy az LMS lehet a szlovén Öt Csillag Mozgalom: a most kormányra kerülő olasz alakulathoz hasonlóan egy komikus-színész alakította, aki szintén elitellenes hangot próbál megütni. Ideológiailag a „teljes katyvasz” jelzőt lehetne rá alkalmazni: Šarec magát keresztényszocialistának tartja, de támogatja a marihuána legalizációját, ahogyan a melegházassággal és az abortusz intézményével sem volt különösebb problémája. Ezen felül preferenciális választási rendszert vezetne be, és megemelné a parlamentbe jutás küszöbét, pont azért, hogy a jelenleg tapasztalható káoszt elkerülje. És hogy kivel működne együtt? Sarec erre igen bő tág választ adott: „mindenkivel, kivéve azokat, akik gyanús üzletekben vettek részt”. Mindez 11-14 százalékos eredményre lehet elég.

Miro Cerar Modern Centrum Pártját 8 százalék környékére mérik – a liberális exkormányfő egyáltalán nem lehet elégedett, miután pártja a voksok 34 százalékát még 2014-ben be tudta söpörni. Tovább nehezíti a helyzetét, hogy a kampányban az SMC több képviselője is otthagyta a pártot.

^{Miro Cerar ügyvezető miniszterelnök leadja a voksát. Fotó: MTI}

A tavaly ősszel még az SDS valós kihívójának tűnő Szociáldemokraták is megindultak a lejtőn, csupán 10-12 százalékra esélyesek. Viszont aki frissebb baloldalra vágyik, az voksolhat a neomarxista-radikális baloldali Levicára is. Egyebek között ők javasolták a legnagyobb szlovén élelmiszerlánc újraállamosítását, illetve Palesztina diplomáciai elismerését is. És miután 8 százalék környékére mérik őket is, könnyen lehet, hogy leelőzik a hagyományos szocdem pártot is. 

Szintén a balliberális térfélen focizik még Alenka Bratušek Pártja, amely éppencsak becsusszanhat majd a törvényhozásba. Illetve ott van még a korábban már Janšát is támogató, de most a Cerarral koalícióra lépő DeSUS, a Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártja, és annak még közel sem nyugdíjas korú – csupán 57 éves – vezetője, a már 2005 óta a szépkorúak szavazataira hajtó Karl Erjavec. Idős, de annál kiszámíthatóbb tábora várhatóan idén is beröpíti a parlamentbe egy stabil 6-7 százalékos eredménnyel.

Minden a részvételen múlik

Tehát a balliberális oldal egyenként gyenge, Janša pedig erős, miért kell tehát aggódnia az SDS-nek a kormányalakítás felől? A rejtvény kulcsa a teljesen arányos, listás szlovén választási rendszerben rejlik, ugyanis egyenként hiába gyengék a baloldal egyes szereplői, ha Janša egyedül marad ellenük,

És itt jönnek a képbe Janša potenciális szövetségesei, az Új Szlovénia (NSi) középjobbos-kereszténydemokrata párt, az agrárius-középjobbos Szlovén Néppárt (SLS), illetve a radikális-nacionalista Szlovén Nemzeti Párt (SNS). A parlamenti küszöb fölött közülük csupán az NSi szerénykedik 5-7 százalékos támogatottságával, míg az SLS és az SNS bejutása szinte esélytelen – ők ketten 2014 óta is csak ritkán jártak a 4 százalékos küszöb felett.

Így tehát hiába Janša ütős kampánya és az orbáni modell, az SDS-székházban urnazárás után lesz ok az izgalomra: nemcsak az erős eredményért kell ugyanis szorítaniuk, hanem azért is, hogy valamilyen csoda folytán potenciális szövetségeseik is bejussanak a parlamentbe, sőt, akár együttműködni is hajlandóak legyenek az SDS-el. A jobboldal egyvalamiben bízhat: jelenleg is óriási a bizonytalan szavazók aránya, akik a baloldal fragmentáltságát látva tanácstalanok, hova is adhatnák le voksukat, míg az SDS szinte egyesíteni tudta maga mögött az egész jobboldali térfelet.

Az eredmény ezúttal is a részvételen dőlhet majd el: elemzők szerint a baloldalnak még bőven van mozgósítási potenciálja, amely így joggal reménykedhet abban, hogy a magasabb részvétel a nap végén baloldali győzelmet hozhat majd. Egyelőre ez beigazolódni látszik, miután 11 óráig a szavazásra jogosultak 17,27 százaléka járult az urnák elé a 2014-es, 15,43 százalékos arányhoz képest. Ám a magyarországi példa Szlovéniában is megmutathatja: a részvételi arány kétélű fegyver.