„A természetjog és a vallási világkép nélkül az államnak nehezére esik eldönteni, mi a jó az embernek” – taglalta. „Még a többség is juthat helytelen és káros döntésekre, legfőképpen akkor, ha a közjó fogalma bizonytalanná válik, mivel már a jog embertani alapjairól sem tud közmegegyezés születni” – vázolta fel Erdő a modern társadalmak problémáit.
Az előadás során a bíboros a relativizmust több ponton is kritizálta: szerinte annak erősödésével a vallás, az állam és az egyén világképe problémává vált. Ha pedig az erkölcsök elválnak a jogtól, az erkölcstelen törvények alkalmazásához vezet – ecsetelte –, például olyanokhoz, mint a náci Németország esetében. „A nürnbergi perek mutatták meg, hova vezethet a jog és az erkölcs szétválasztása. Ugyanis nem volt egyszerű azon emberek elítélése, akik hatályos, de erkölcstelen törvények alapján jártak el” – mondta.
A náci ideológia után a kommunizmusról is szó esett. Erdő szerint a Szovjetunió fennállása idején mind a vallást, mind az erkölcsöket elméletben a marxizmus-leninizmus váltotta fel. Amikor azonban elbukott az ideológia, „morális vákuum” képződött. Ezért történhetett az, hogy a posztkommunista országok vezetői vallási és erkölcsi keretet próbáltak formálni a társadalom köré, figyelmen kívül hagyva a relativista ideológiákat. Példaként a bíboros Magyarországot hozta fel, amely Alaptörvényében is elismeri az egyházak és vallási közösségek kiemelt értékteremtő szerepét.