Üzentek az influenszereknek: „Jó lenne, ha ismert emberek a zászlójukra tűznék a népzene ügyét”
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A 20. századi irodalom nagy alakjának 105 éves özvegye beadta a derekát.
Újra kiadják Louis-Ferdinand Céline antiszemita pamfletjeit – értesült a L'Incorrect. (A francia havilap főszerkesztőjével, Jacques de Guillebonnal nemrégiben interjút közöltünk.) Kevesen vitatják, hogy Céline a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb alakja volt, regényeiben (Utazás az éjszaka mélyére, Halál hitelbe) számos irodalmi konvencióval számolt le, radikálisan megújította, a vulgáris beszéd ritmusához igazította a nyelvet. Életművét azonban beárnyékolja a német megszállás során tanúsított, kollaborációpárti magatartása és a 1937 és 1941 között megjelent három röpirata, melyekben a rá jellemző, szélsőségesen erőszakos stílusban ostorozza a zsidóságot.
A Bagatelles pour un massacre (Semmiségek egy mészárláshoz) című pamfletjében Céline a francia társadalmat sújtó dekadenciát elemzi: az alkoholizmusról, valamint Jean Renoir A nagy ábránd című filmje kapcsán a „zsidó Hollywoodban” és a „zsidó Moszkvában” készült filmek kártékony hatásáról értekezik, valamint kifejti azon nézetét, hogy a zsidók miatt fog kitörni a háború – írja Karafiáth Judit a Jelenkorban megjelent tanulmányában. A L'École des cadavres (A hullák iskolája) a világ elzsidósodásáról, a szabadkőművességről, a parlamenti demokrácia bűneiről szól, míg a német megszállás után született Les Beaux draps-ban (Csávában) az író a francia hadsereg megfutamodásán élcelődik, ismét a zsidók és a szabadkőműveseket támadja, a németek vereségét jósolja, és sötét jövőt vázol fel Franciaország előtt. (A legutolsó pamfletet a Vichy-kormányzat betiltotta.)
Céline özvegye, az idén 105 éves Lucette Destouches mindezidáig megtiltotta azt, hogy a három pamfletet újra kiadják. François Gibault, Céline életrajzírója és végrendeletének végrehajtója a L'Incorrectnek elárulta: az özvegy továbbra sem támogatja különösebben az ötletet, de most hozzájárult ahhoz, hogy a rangos Gallimard kiadó egy kritikai jegyzetekkel ellátott kiadásban megjelentesse a szövegeket.
Erre Gibault szerint az bírta rá, hogy látta, egy másik kollaboráns író, Lucien Rebatet ugyancsak antiszemita hangvételű röpiratának, a Les Décombres-nak kritikai újrakiadása nem keltett különösebb indulatokat. Ráadásul Québecben, ahol a szerzői jog a szerző halálát követő ötven évig érvényes, az elmúlt években már megjelentették a Céline-pamfleteket, szintén nagyobb hullámverés nélkül. Gibault szerint ez a viszonylagos nyugalom azt mutatja, hogy korunk már kellő távolságtartással képes vizsgálni ezeket a szövegeket. A jövő évben megjelenő francia kiadás a kanadai kötetek kritikai apparátusát veszi át.