Támogatja Izrael a független Kurdisztánt

"Izrael és Amerika érdeke a kurd államiság létrejötte, elsőként Irakban. " Hátpersze. Ami nektek jó, az nem jó a világnak, világ élősködői. Pl. a független Erdélyt miért nem támogatjátok? Netán Katalóniát?

A kurdok a Közel-Kelet nem arab és indoeurópai eredetű népe. Vallásuk szerint főleg szunnita muzulmánok. A kurd elnevezés az arabból származik, a 7. századtól számítva, mely iráni-sémi kevert népet jelöl. A hegyes vidék miatt a kurdok századokon át megmaradtak nomád életmódot folytató etnikai csoportnak. Hosszú ideig a többé-kevésbé egységes arab-iszlám kultúrájú világban a kurdok nem is tartották fontosnak, hogy területükön nagyobb arányú városiasodás induljon be, A kurd népesség mind a mai napig törzsi rendszerben él. Vera Saeedpour ezt a következő módon fogalmazta meg: „Míg a skótoknak klántörténelmük van, addig a kurdok törzsi történelemmel rendelkeznek. A kurdok, akárcsak a skótok, a legtöbbször nagyon lojálisak a törzs többi tagjaihoz. Majdnem nyolcszáz különböző törzs él Kurdisztánban...” A kurdok első említése feltehetően Xenophónnál jelentkezik, aki kurdanok névvel illeti azt a népességet, amely Karducsit lakja. Évszázadokon át éltek idegen uralom alatt. A 7. században arab fennhatóság alá kerülnek, a 11. századtól a szeldzsuk-törökök, majd a 12–15. századokban a mongolok tartották uralmuk alatt a kurdlakta területeket. A középkor és általában az egész kurd történelem talán legnagyobb alakja Szaladin szultán volt, a keresztesek nagy ellenfele, a muzulmán hit védője a harmadik keresztes hadjárat folyamán. Szaladinra, akármilyen nagy hős volt is, és bármennyire képlékenyebbnek mutatkozott az akkori iszlám világ társadalma, mint a vele egykorú Európáé, erősen kihatott kurd származása. A Kurd Munkáspárt (PKK) eredetileg nem nacionalista szervezetként indult. Alapítója, Abdullah Öcalan kemény, ugyanakkor érdekes egyéniség. 1948-ban19 – vagy 1949-ben20 – született egy délkelet-törökországi parasztcsalád gyermekeként. 1960-ban kerül az ankarai egyetemre, ahol politológiát tanul, itt lett belőle meggyőződéses maoista. Esete egyébként nem egyedülálló, a hatvanas évek rendkívül zavarosak voltak Törökország belügyeit illetően. Miután az egyetemről felforgató tevékenységéért távoznia kellett, Öcalan megszervezte saját mozgalmát, mely kezdetben maoista volt, mind török, mind kurd aktivistákkal. Célja szocialista forradalom kirobbantása volt, idővel azonban a kurd elem egyre inkább teret nyert benne. 1978. november 7-én alakult meg formálisan az a szervezet, mely Kurd Munkáspárt név alatt vált híres-hírhedtté.21 A PKK vagy KADEK megalakulása óta kemény harcot vív a török állam ellen, a kurd nemzeti jogok érdekében. A háború kemény és brutális, egyik oldal sem kíméli a másikat. Kezdetben a PKK nem örvendett széles körű támogatásnak, sőt mind a mai napig nem sikerült a törökországi kurd lakosság egészét integrálnia. A PKK hatékonyságát sokan a perui Sendero Luminosóéhoz hasonlítják. Többek között Michael Radu is rövid párhuzamot von egyrészt a PKK és vezére, Abdullah Öcalan, másrészt Abimael Guzman és a Sendero Luminoso között. Mindkét szervezet tagja a Nemzetközi Forradalmár Mozgalomnak, sőt a PKK 1984 óta alapító tag is; mindkét vezető, Guzman és Öcalan maoista, nagy ambíciókkal, alkalmazott technikáik véresek, legtöbb áldozatuk civil. Öcalan az elnyomó szervek, a török rendőrség és katonaság mellett célpontoknak tekinti a kurd nyelvterületen levő iskolákban tanító török nyelvtanárokat is.26 A török statisztikák szerint 1985–1996 között az áldozatok száma mintegy 20 000, a mai napig kb. 30 000, csak 1994-ben több száz katonát és rendőrt, de nagyjából szinte ugyanannyi civilt öltek meg. Így tehát a szíriai kormány felkarolta a PKK-t. És így lett a török területeken kívüli legfontosabb PKK-táborok színhelye Szíria és a szíriai ellenőrzés alatt tartott libanoni területek, mint a Bekaa-völgy. Közel két évtizeden át irányította Szíriából mozgalmának harcait Öcalan. Irántól és Iraktól, két olyan országtól, amely a maga rendjén szintén elnyomja a saját kurd kisebbséget, jelentős támogatást kapott.28 Ez a tény cseppet sem javított a török–szíriai viszonyon, sőt. Mikor majdnem kitört a török–szíriai háború, amerikai nyomásra és az orosz diplomácia tanácsát megfogadva Szíria 1998. október 20-án megegyezett Adanában Törökországgal, bezárta a PKK kiképzőtáborait, és kiutasította az országból Öcalant, aki Moszkvába repült. Az orosz kormány kezdetben tagadta, hogy bármit is tudna tartózkodási helyéről, majd mikor szavazásra került sor, a duma egyhangú döntést hozott azt illetően, hogy Öcalan ne kapjon menedéket Oroszország területén. Két nap múlva viszont a görög parlament képviselőinek egyharmada – 109 kommunista és szocialista képviselő – intézett meghívást Öcalanhoz, melyet Panajotisz Zguridisz külügyminiszter is támogatott. Öcalan, miután kiutasították Oroszországból, Olaszországba repült, ahol a baloldalnak hatalmas hagyományai vannak. Olaszország, ha – NATO-tagállamként – nem támogathatta is nyíltan a kurdok fegyveres harcát, Törökország kiadatási kérelmét megtagadta Nem vet túl jó fényt a kurd szabadságharcra az a vád sem, hogy a PKK tevékenységének egy részét drogkereskedelemből finanszírozza. A török külügyminisztérium honlapja ezt kétségbevonhatatlan tényként kezeli, több propagandacikket is szentelve az ügynek. Walter Laqueur például, aki nemzetközi elemzőként nem engedheti meg magának, hogy baklövést kövessen el, csak annyit mond ezzel kapcsolatban: állítólag előfordul.35A brit rendőrség szintén azt állítja, hogy a kábítószer-kereskedelem jelentős pénzforrás a PKK politikai szárnya számára.36 A török külügyminisztérium honlapja pedig fel is sorol sok olyan esetet, melyekben bizonyítottak a PKK tagjainak vagy a szervezethez közel álló személyeknek a drogkereskedelemmel való kapcsolatai. Egyik ilyen cikk a következő konkrét eseteket sorolja fel: 1990 januárjában Svájcban egy PKK-harcost tartóztattak le, aki kábítószert árult. Ugyanebben a hónapban Hollandiában fogtak el egy tizenhárom éves gyermeket, aki szintén a PKK-hoz kapcsolódott, de kiengedték, mivel kiskorúsága okán a holland törvények szerint nem vonható felelősségre. Franciaországban 1991. január 22-én tartóztattak le egy kurdot, aki bevallotta, hogy kamionokkal és néha személygépkocsikkal szállítanak heroint európai országokba eladás céljából, március 7-én pedig egy másik letartóztatott is beismerte, hogy az általa forgalmazott kábítószerek a PKK tulajdonát képezik. Arnheim városában 1991 novemberében egy PKK-tagnál 48 kg heroint találtak. A német rendőrség jelentése szerint az 1991-ben kábítószer-kereskedelem miatt letartóztatott 735 gyanúsítottból, 1992-ben szintén 735 letartóztatottból 450 volt PKK-tag, 1993-ban pedig 457-ből 300. 1993-ban Londonban a rendőrség 200 kg heroint talált kurd kereskedőknél, akik PKK-tagok is voltak. És a lista itt távolról sem ér véget, a cikk még sok hasonló esetet sorol fel... http://korunk.org/?q=node/7358

Érthető az izraeli álláspont.

Aztán majd ő akarja kijelölni az új állam határait. Ezzel legalizálná az újonan kisajátított területeket.