A szlovák kormányválság és ami mögötte van

„A valódi ok tehát minden bizonnyal nem más, mint az, hogy Danko elvárásai nagyobbak voltak annál, hogy nézze, amint Fico szépen lassan felszámolja a pártját. Ennek a hosszú távú folyamatnak a megkoronázása volt, hogy a Smer az Oktatásügyi Minisztériumban történtek után nem állt ki az SNS mellett, így aztán Dankonál betelt a pohár. Kétségkívül Fico szorgalmazta a háttérben a miniszter lemondatását, Danko ekkor viszont hivatkozhatott Kaliňákra, hiszen a belügyminiszter a botrány után egy évvel ugyanúgy a helyén van.

A szerződés felmondásának egyéb SNS-es indokai azt a célt szolgálták, hogy a Smert tüntessék fel rossz színben, ezért kellet az árulással, szivárogtatással való vád is. Az ugyanis egészen abszurdnak hat, hogy a Smer saját kormányába rúgva egyet, a nyilvánosság elé tárta volna a korrupciós ügyeket, miközben tisztán látszik, hogy a saját felelősségét elrejtve a balhét a nemzetiekre igyekszik hárítani, ezzel is folytatva azok eljelentéktelenítését.
 
Danko lépése érthető: nyilvánvaló, hogy Fico mellett nem tudja az SNS-t domináns tényezővé tenni, lépésének viszont egyedül akkor van értelme, ha a felmondásnak következményei is lesznek, egyelőre ugyanis folynak a tárgyalások. Beszédes viszont, hogy Danko nem hívta vissza minisztereit, így bár a koalíciós szerződés felmondatott, a kormány egyelőre nem bukott meg. Danko teljesíthetetlen követelésekkel állt elő (pl. 13. és 14. havi bér), amelyet még az egyébként felelőtlen ellenzék is elutasított. Mindaz, ami a párt kommunikációjában történik, nem más, mint az ügy áldozatának szerepéért vívott harc, mint ahogy a Smer árulással való vádolása is. Ezt a harcot viszont Danko egészen biztosan el fogja veszíteni a Fico-Bugár tengellyel szemben, akik az ország stabilitására hivatkozva inkább bomlasztónak, mint áldozatnak állítják be az SNS-t.”