Sajnálja, de elfogadja a Brexitet a volt brit pénzügyminiszter

Az MNB és a Corvinus meghívására tartott előadást csütörtök délelőtt a budapesti közgazdasági egyetem egyik nagyelőadójában George Osborne korábbi brit pénzügyminiszter (vagy ahogy ott hívják: kancellár), aki a Brexit-népszavazás kampányában erősen maradáspárti volt, és David Cameron lemondása után ki is rúgta az – egyébként korábban szintén maradáspárti – Theresa May új miniszterelnök.

Osborne parlamenti mandátumát megtartotta, így jelenleg is a brit alsóház (House of Commons) konzervatív párti képviselője. Osborne a kilépési nyilatkozat megküldéséhez, vagyis az elhíresült 50. cikk aktiválásához szükséges törvényjavaslat parlamenti vitájában azt nehezményezte, hogy nem kapnak elég teret a gazdasági szempontok a Brexit-tervekben; pár napja pedig arra figyelmeztetett, hogy veszélyes protekcionista következményei lehetnek annak, ha az Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás nélkül hagyja el az EU-t.

Az előadó előtt már húsz perccel az előadás kezdete előtt kilométeres sor kígyózott: a terem teljesen megtelt diákokkal, akik – a csendben kushadó kelet-európai egyetemi hallgató mítoszát megtörve – vagy háromnegyed órán át kérdésekkel bombázták Osborne-t az előadása után.

A nagymamától a Snapchaten át a kancellárság nehézségeiig

Osborne először is elárulta a hallgatóságnak, hogy maga is rendelkezik magyar gyökerekkel: nagymamája ugyanis Budapesten nőtt fel, 19 éves korában ment el Bristolba tanulni, ott ismerte meg későbbi férjét. Később visszajött a szüleiért és őket is kivitte az Egyesült Királyságba. Ő maga harmadik generációsként már nem beszél magyarul, de „ez is a történetem része” – mondta Osborne, aki ezután sem sietett a Brexit-témájúként meghirdetett előadásának a tárgyára térni.

Előbb még kitért a mai globális gazdaság hihetetlenül gyors és rendkívüli mértékű változásaira: hatalmas, bejáratott cégek tűnnek el hipp-hopp, miközben mások – mint a Snapchat, amiről pár éve még senki nem hallott – szárnyalnak és betörnek a tőzsdére, nem is beszélve az automatizáció és a mesterséges intelligencia hatásairól, ami át fogja alakítani a szakmákat.

Ezek után beszélt egy kicsit a saját szakmájáról, nevezetesen, hogy a globális gazdaságban milyen nehéz jól megválasztani a helyes nemzeti gazdaságpolitikát. Mint mondta, hatalmas volt az Egyesült Királyság államadóssága, amikor 2010-ben kancellár lett (egyébként azóta is az), ezért vágni kellett a közkiadásokon, és áfát kellett emelni: ez érthetően népszerűtlen volt sokak szemében, de nemzetközi kritikákat is kaptak, például az IMF-től – sorolta.

Említette továbbá a Bank of England kamatvágásait (ami miatt kapott is bőven hideget-meleget), amit az eurózónában például nem tehettek volna meg.

Valójában csak a „remainerek” döntöttek pénz-alapon

Osborne ezután rátért a Brexitre. Mint mondta, ő a maradás mellett kampányolt, és bár sajnálja, hogy a nép nem így döntött, el kell ismerni, hogy ez egy demokratikus döntés volt, hiszen a népszavazáson nagyobb volt a részvétel, mint bármelyik rendes választáson.

Az egyik hallgató megkérdezte, hogy mit szól azokhoz a véleményekhez, miszerint a népszavazás David Cameron egyszemélyes szerencsejátéka volt. Osborne erre a hallgatóság derültségére azt mondta, hogy szerinte se volt jó ötlet a referendum, mert nagyon sok különböző ügyet kellett belesűríteni. Ugyanakkor ez a népszavazás már régóta a levegőben lebegett: már a Maastrichti Szerződés aláírásakor is felmerült, aztán Tony Blair is ígérgetett népszavazást a Lisszaboni Szerződésről és az euróról – emlékeztetett.

Arra a kérdésre, mikor realizálta, hogy tényleg kiléphetnek az EU-ból, azt mondta: mindig is pesszimista volt az ügyben, ugyanis érezte az Európa-barát érzelmek hiányát a társadalomban; és tapasztalta, hogy még jól képzett, tájékozott barátai közül is sokan a Brexitet támogatták.

Egy másik kérdésre, hogy mik voltak a döntő érvek a kampányban, azt mondta: szerinte a gazdasági megfontolásokat inkább a maradáspártiak vették figyelembe, hiszen szerinte is nagyon fontos, hogy az Egyesült Királyság hozzáférjen az EU 500 milliós közös piacához. Ez azért is fontos, hiszen jelenleg a brit export fele az EU-ba irányul. Mint mondta, a távozáspártiak ugyan azt hihették, hogy gazdasági megfontolások alapján is döntenek, bár azon az oldalon a bevándorlás és a szuverenitás is fontos érvek voltak. Mindenesetre „könnyű egyszerűen azt mondani, hogy fizessünk kevesebbet az EU-nak!” – mondta.

„Nálunk közmegegyezés van a szabadkereskedelem fontosságáról”

A hallgatóság, így a Mandiner is leginkább a jövőre volt kíváncsi: arra, hogy miként fogják rendezni a viszonyukat a britek az EU-val. Az ügynek plusz aktualitást adott, hogy a Lordok Háza épp előző este fogadott el egy módosító javaslatot a kilépés aktivizálásához szükséges törvényhez. A lordok azt szeretnék, ha külön törvények útján garantálnák, hogy az Egyesült Királyságban jogszerűen élő uniós polgárok jogai ne sérüljenek a Brexit után sem.

A Mandiner azon kérdésére, hogy pontosan milyen garanciákat fog ez jelenteni, és megfogadják-e egyáltalán a javaslatot, azt mondta: ő az alsóházban ül, így a lordok helyett nem tud nyilatkozni, de meg fogja vitatni ezt a House of Commons. Mint mondta, 3,5 millió EU-s polgár él jelenleg az Egyesült Királyságban, és nagyjából 1,5 millió brit él más uniós országokban. Nyilván ennek a garanciának az lenne a célja, hogy cserébe ők is élvezhessék az uniós polgárságukból most még fakadó szabadságokat – tette hozzá.

Azt is felvetettük, hogy az 50. cikk aktiválását követően elméletileg két év múlva megtörténik a kiválás; és mi van, ha addig nem sikerül letárgyalni az EU-val egy egyezményt a jövőbeli gazdasági kapcsolatokra nézve. Osborne ez ügyben egy átmeneti időszakra számít, ugyanakkor a közönség derültségére leszögezte: az Egyesült Királyságban „politikai közmegegyezés van a szabadkereskedelem fontosságáról, még ha ez nem is mondható el minden országról”. Az már vitatottabb, hogy ezzel együtt kell-e járjon a személyek szabad mozgása és az Európai Bíróság joghatósága – tette hozzá. Mindenesetre törekedni fognak a közös piachoz való minél maximálisabb hozzáférésre, de az is nyilvánvaló, hogy az EU olyan megállapodást akar majd kötni, amely után más országok majd nem akarnak szintén kilépni az unióból.

Juncker White Paperjét nem olvasta, a London City-t pedig nem félti

Szintén friss fejlemény, hogy az Európai Bizottság szerdán közzétette a Brexit utáni EU jövőjével kapcsolatos úgynevezett White Paper-t, amelyben Jean Claude Juncker bizottsági elnök öt forgatókönyvet vázol fel. Erről is kérdezték a hallgatóságból Osborne-t, aki azt mondta: nem olvasta a dokumentumot. Így is feltűnt neki azonban – tette hozzá némileg ironikus mosollyal –, hogy szerepel egy közös piacra redukált forgatókönyv is a lehetőségek között. Az mindenesetre biztos, hogy eléggé eurózóna-orientált az EU jövőképe, és a brit kilépéssel a nem eurózóna-tagok fontos szövetségest veszítettek – mondta.

Azzal kapcsolatban, hogy több nemzetközi pénzintézet állítólag a londoni City-ből való kivonulást fontolgatja, Osborne egyelőre nem pánikol. Mint mondta, ha valóban kiszorulnak az EU-s közös piacról, akkor bizonyára lesznek, akik elmennek, de azért London nem csak amiatt pénzügyi központ, mert az EU-ban van, hanem egyébként is ideális nemzetközi pénzügyi közeg. Attól főleg nem fél, hogy a németek elhódítanák tőlük ezt a státuszt és Frankfurt lenne az új City. Ehhez szerinte egyrészt Frankfurt túl kicsi, másrészt az eddig kiszivárgott információk alapján a bankok nem mind oda mennének, hanem szétszóródnának több uniós nagyvárosba, például Dublinba vagy Amszterdamba.

A demokrácia populista, Le Pen veszélyes, a skótok öntudatosak

Jócskán érkeztek kérdések a világpolitikával kapcsolatban is. Az egyik hallgató azt kérdezte, hogy megbízható partnernek tartja-e Donald Trumpot, hiszen eztán lehet, hogy a britek kénytelenek lesznek inkább az USA-val kereskedni. Érkezett kérdés a populizmusról és a francia Nemzeti Frontot vezető Marine Le Penről, valamint az újból felvetődött skót függetlenségről is.

Osborne válaszul populizmus és Trump-ügyben is találóan idézte azt a Facebookon terjedő mémet, miszerint „Let’s America Great Britain again”, majd a közönség derültsége közepette hozzátette: demokráciákban a politikusok kénytelenek a népszerűséget hajszolni, hiszen szükségük van a szavazatokra. Amerikával kapcsolatban azt mondta: az Egyesült Királyságból az export fele jelenleg Európába irányul, így számukra egy Amerikával kötött szabadkereskedelmi egyezmény sem helyettesítheti az uniós közös piacot, egyébként pedig a briteknek és az EU-nak is az az érdeke, hogy Amerika stabil legyen.

A közelgő francia elnökválasztással kapcsolatban veszélyesnek nevezte Marine Le Pent, akiről el tudja képzelni, hogy egy hasonló uniós népszavazást fog majd kiírni.

A népszavazások kapcsán nem elhanyagolható, hogy a jórészt Európa-párti skótok ismét belengették egy függetlenségi népszavazás esélyét. Erről Osborne azt mondta: „A skótok nagyon büszkék a nemzeti identitásukra, Magyarországon ezt nem kell magyarázni”. A megjegyzés nem csak a magyar utalás miatt volt vicces, hanem azért is, mert az Egyesült Királyság skót származású budapesti nagykövete, Iain Lindsay az első sorból hallgatta az előadást – sajnos ezúttal nem skót szoknyában.

Osborne mindenesetre úgy véli: a Brexit nem változtatta meg annyira alapvetően a helyzetet, hogy a skótok 2013-hoz képest ellentétesen döntsenek. Szerinte a font használatával és a gazdasági helyzettel kapcsolatos aggodalmak, amelyek miatt végül is akkor a maradás mellett döntöttek a skótok, most is ugyanúgy fennállnak.