Lengyel demokrácia

„Lengyelország megosztott. Mindig is az volt, de most különösen az. Kaczynski pedig nem elég tehetséges politikus ahhoz, hogy megérezze a határokat. Tekintélyes számú híve megérti és követi őt. Magyarország sem kispályás összeesküvés-elméletek terjesztése ügyében, de a műfaj rajongóinak Lengyelországban a helyük. Nemegyszer volt alkalmam PiS-párti lengyelekkel beszélgetni. A Soros György-özés olcsó, unalmas tucatsztori azokhoz a Kaczynskiék ellen szervezett elképesztő világméretű összeesküvésekhez képest, amelyeket ők meséltek elkeseredetten.

De közben ott van a másik Lengyelország is. Nem baloldali, s nem is olyan típusú liberális, mint amit itthon a néhai SZDSZ-szel azonosítunk. Többségük hívő katolikus, jobboldali, jobbközép beállítottságú, ha még mond valamit manapság az ilyen besorolás. Ők nehezen viselik, ha diktálnak nekik. Évtizedekkel ezelőtt is nehezen viselték. Ez a tábor időről időre többségbe kerül, és akkor szépen elküldi az elhatalmasodásra vágyó kormányt. Két évvel ezelőtt a mindenhatónak tűnő Donald Tusk meg sem állt Brüsszelig, miután megérezte a bukásveszélyt.

Kaczynskiék legnagyobb tévedése talán az, hogy nagy választási sikerüket kizárólag saját maguknak tulajdonították, pedig az nagyrészt Tuskék megbüntetéséről szólt. A kemény rajongói magon kívüli lengyelek nem egy életre kötöttek társadalmi szerződést a konzervatívokkal. Egy ideig magukban zsörtölődnek, aztán odamondogatnak nekik, hogy végül elzavarják őket a hatalomból. A lengyelek nem fognak engedni a demokráciából. Ezért is szeretjük őket.”