Amerikai elemző: „Trump a Jobbik és a Fidesz között helyezhető el”

Henry Olsen amerikai politikai elemző, választási szakértő járt Magyarországon a Danube Institute meghívására, hogy az amerikai elnökválasztásról beszéljen. Olsen az egyik legpontosabb előrejelzőnek bizonyult az utóbbi amerikai választásokon. Az elemző szerint jelen pillanatban 75 százalék az esélye Hillary Clinton győzelmének.

Amerikai betegség: semelyik jelöltnek nincs többsége

Be is toppantunk a bevezetőre: „Azért jöttem ide, mert némi reményt szeretnék mutatni” az egyébként lehangoló elnökválasztási kampány mellett – kezdte Henry Olsen. Ugyanakkor elismerte: „reflektálni kell az amerikai betegségre is”, amely a mostani választáson elhatalmasodni látszik.

A két jelölt személye és retorikája ugyanis nagyon jól bemutatja, hogy az amerikai politika bizonyos értelemben válságos helyzetben van. Mert mi másról is lehet szó, mint válságról, amikor semelyik jelölt nem tudja maga mögé állítani az amerikaiak többségét? Két, egymástól homlokegyenest különböző személyiség kampányol egymás ellen, akik elnökként teljesen eltérő arcot mutatnának a világ felé, mégsem tűnik semelyik igazán meggyőzőnek. „A választás pedig már közeledik. Szinte az ajtóban kopogtat.” 

Henry Olsen

Hillary Clinton az ötvenes nők bajnoka

„Mit kell tudnunk az amerikai politikai rendszerről? Mindenekelőtt azt, hogy nagyon nyitott és fluid” – folytatta Henry Olsen. Mindenki beléphet, mindenki véleményt formálhat. Az előválasztások rendszere is ezt a célt szolgálja. 

Hiába azonban a nyitott rendszer, ha a szereplők ezt nem használják ki. A demokratáknál például egy komoly figura sem akart kiállni Clinton ellen az előválasztáson. Az egyetlen ellenlábas egy olyan jelölt volt, aki még csak nem is volt korábban tagja a Demokrata Pártnak. Ennek a különös jelenségnek az okát abban kell keresni Olsen szerint, hogy „Clinton annyira benne volt Obama-elnök köreiben, hogy teljesen természetes választásnak tűnt a pártban”. Nem is volt alternatívája. A túlcentralizáltság már Obama elnöksége alatt is megvolt egyesek szerint, de az észrevétel most már kritikává érett. Bernie Sanders bukása után felerősödtek olyan hangok a demokratáknál, hogy az egalitárius, pluralista értékek háttérbe szorultak Clinton előválasztási győzelmével. 

Azt azonban nem szabad elvitatni a kritikák, a sajtóban terjedő botrányok és Clinton betegségének híre ellenére sem, hogy „a demokrata elnökjelölt igazi bajnok az 50 év feletti képzett nők körében”. Azonban nem csupán az ő szavazatukra számíthat a volt külügyminiszter, de a fekete népességére is, akik az összlakosság 12 százalékát jelentik. No persze, ez nem Clinton érdeme, a feketék hagyományosan 90-95 százalékban a Demokrata Párt mellett álltak. Viszont ki kell emelni, hogy Sanders ezeket a csoportokat nem volt képes mobilizálni, így „Clinton előválasztáson aratott győzelme viszonylag könnyű győzelemnek volt mondható”.

Az üzletember-hozzáállás lehet Donald Trump veszte

Egészen más volt a helyzet Donald Trump esetében. „A republikánusoknál igazi soktényezős előválasztás történt, hiszen 12 különböző jelölt indult”, olyan jelöltek, akik a republikánusok sokszínűségét, pluralizmusát képviselték. „Trump sikere nagyrészt annak köszönhető, hogy populista beszédmódjával képes volt meggyőzni a protestszavazókat”. És érdekesség, vagy akár lehet újdonságnak is mondani, hogy nem voltak mögötte szervezetek, akkoriban még reklámok sem nagyon. „Csak ott állt az ember, aki el tudta adni magát, mint aki azt teszi elnökjelölt-aspiránsként, amit senki előtte.” Olyan témákat és álláspontokat hangoztatott, amely megkülönböztette őt a többi jelölttől. Egy olyan ember győzött az előválasztáson, aki „nem tartozik hűséggel a republikánusoknak, mert azt vallja, hogy az össz-amerikai érdeket képviseli”.

És ugyan a republikánus szavazóknak csupán a 39 százalékát tudta maga mögött, a delegáltakat tekintélyes mértékben sikerült meggyőznie, ez hozta el számára az előválasztási győzelmet. Ám sikerében hosszú távon lényeges kockázat rejlik. Ahogy akkor is, „retorikájával most is csupán a szavazók 20-30 százalékát próbálja mobilizálni”. Mivel üzletemberről van szó, ez érthető hozzáállás. „Egy adott piacon, ha valaki a részesedés 20 százalékát megszerzi, akkor már piacvezetőnek tekinthető, a politikai piac azonban nem ilyen. A politikai győzelemhez a választók többségének támogatása szükséges. Márpedig Trumpot a szavazók több mint 50 százaléka elutasítja”.

Ilyen még nem volt: 20 százalék mindkét jelöltet elutasítja

A demokrata szimpatizánsok az országban Olsen számításai szerint nagyjából 5 százalékkal többen vannak, mint a republikánus szavazók, ezért a republikánus jelöltek már a startvonalnál is hátrányban vannak. Most azonban azt kell látni a felméréseken, hogy „Clinton előnye nem 5, hanem 6,5 százalékpontos”. 

Nem nehéz levonni tehát a következtetést, hogy Trumpnak – ha győzni akar – változtatnia kell a még mindig erősen offenzív kampányán, annál is inkább, mert a támogatottsága az utóbbi időben esik. Henry Olsen példájával élve: a latino bevándorlókra tett kriminalizáló kijelentésekkel egy újabb választói csoportot idegeníthet el magától a republikánus jelölt, még ha az eltávolodás eddig nem is történt meg egyértelműen.

Olsen szerint jelen pillanatban Clinton a választás esélyese, de számára is intő jel, hogy „az amerikaiak 20 százaléka mindkét jelöltet elutasítja”. A közönség felhördülése közepette nyugtázta Olsen: „Ilyen még valóban nem esett meg az amerikai választások történetében. Az amerikaiak most az alapján választanak, kit utálnak jobban.”

Konklúzió: gyenge elnökség és radikalizálódás

Ennek pedig a választási szakértő szerint súlyos következményei lesznek: „Bármelyik jelölt győz, gyenge elnök válik belőle”. Gyenge abban az értelemben, hogy belföldi mozgástere a népszerűtlensége miatt igencsak szűkös lesz. A Kongresszus támogatását ugyanis a kevéssé kedvelt elnökök rendszerint nem élvezik, hiszen a képviselők saját népszerűségük megtartásának érdekében kihátrálnak az elnök javaslatai mögül. 

Különösen republikánus győzelem esetén várható gyenge elnökség, hiszen „a republikánusok jelentős része már most kényelmetlenül érzi magát Trump egyes kijelentései miatt, ráadásul teljességgel előrejelezhetetlenek a lépései”. Már kezdetben, amikor a médiában, egyes valóságshow-kban felépítette saját média-arculatát, akkor is csak egyetlen biztos pont volt Trumpban: a vezetői képességek hangoztatása. 

Henry Olsen azonban attól tart, hogy még Clinton győzelme esetén is „megvan a veszélye annak, hogy az a bizonyos 20 százalék, amelyik egyáltalán nem érzi magát képviselve, radikalizálódik”.

Trump győzelme azonban nem csak nekik, hanem Európának is üzenet lenne. Sok országban vannak ugyanis Trumphoz hasonló retorikát használó populista pártok – például Franciaország. Magyarországra is kitért Olsen: „Orbán Viktor sem véletlenül fejezte ki szimpátiáját a republikánus elnökjelölt felé”. Csak rá kell nézni a magyar közvélemény-kutatásokra és máris megérthető: „Trump valahol a Jobbik és a Fidesz között helyezhető el” – fejezte be Olsen előadását a hallgatói kérdésekre válaszolva.

***

Henry Olsen, választási elemző és politikai esszéíró, a konzervatív politika szakértője. Választási eredményeket és előrejelzéseket elemez, hogy megérthesse, a konzervatív politikusok miként érvényesíthetik elveiket az adott környezetükben. 

Olsen korábban politikai elemzést tanult a Claremont McKenna College-ban, valamint jogot hallgatott a University of Chicago Law School-ban. A 2004-es, a 2010-es, a 2012-es és a 2014-es választásra is meglehetősen pontos előrejelzéseket adott, erről is vált ismertté. 

Az elemző a washingtoni Ethics and Public Policy Center senior tagja, az American Enterprise Institute és a Manhattan Institute volt elnökhelyettese, a Commonwealth Foundation volt elnöke. 

Jelenleg a Republikánus Párt négy arca című, republikánus előválasztásokról szóló könyvén dolgozik, valamint Ronald Reagan szellemi örökségét kutatja. Amikor éppen nem a választásokon pörög, két gyermek büszke apja.