Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A magyarok messze a legelégedetlenebbek az OECD-országok közül, pedig a jólétünk alapján a középmezőnyben helyezkedünk el – áll az OECD legújabb jelentésében. Azaz hiába közepesek például a lakhatási körülményeink vagy a munkanélküliségi ráta, az úgynevezett szubjektív jóllétünk mégis a legalacsonyabb, ami pesszimizmusunknak tudható be elsősorban.
Az OECD legújabb jelentését idézte a Portfolio, amelyből kiderül, hogy a magyarok messze a legelégedetlenebbek az OECD-országok közül, pedig a jólétünk alapján a középmezőnyben helyezkedünk el.
A háztartások jövedelemeloszlása tekintetében annak ellenére közepesnek mondhatóak a számaink, hogy Közép-Magyarország és Észak-Alföld jövedelmi viszonyai között több mint 30 százalék feletti eltérés van. A munkanélküliséget illetően a többi OECD-országokhoz viszonyítva ugyanígy nem mondhatóak rosszaknak a számaink, ahogy az oktatás tekintetében sem, hiszen például 90 százalék körül van a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya.
Csak a lakhatási körülményeink és várható élettartamunk rossz
Az internethez való hozzáférést illetően csak azért nem vagyunk az élbolyban, mert az észak-magyarországi régió nincsen eléggé felzárkózva. A biztonság tekintetében is közepesnek talál bennünket az OECD, hiszen mindössze 1-2 gyilkosság jut évente 100 ezer lakosra.
Ami a lakhatási körülményeket illet, a sereghajtók közé tartozunk és a várható élettartam tekintetében is csak a középmezőny alját súroljuk a 76 éves mutatónkkal. Szintén rossz a környezet minőségét mutató légszennyezettségünk.
Pesszimisták és panaszkodók vagyunk
Összességében azonban az OECD Portfolio által idézett számai azt mutatják, hogy Magyarország jólét tekintetében a középmezőnyhöz tartozik, ugyanakkor a szubjektív (érzékelt) jóllétüket az emberek mégis a legrosszabbul ítélik meg az összes OECD-ország közül.
Két lehetséges okot sorol fel az elemzés erre: a magyarok világlátásába berögződött pesszimizmust, valamint azt a hajlamunkat, hogy helyzetünket rosszabbnak állítjuk be, mint amilyen valójában. Azaz szeretünk panaszkodni, ez pedig mérési hibához vezethet.