Skócia: így is jól jártak a függetlenséget támogatók?

Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója, és Dabis Attila PhD hallgató vitatták meg a skót függetlenségi népszavazás eredményeit a Nemzetpolitikai Kutatóintézetben. A rendezvényen felszólalt Schöpflin György EP-képviselő és Kalmár Ferenc, az Európa Tanács kisebbségi ügyi jelentéstevője is.

 

 

A csütörtöki skót népszavazás tulajdonképpen nem meglepetés, legfeljebb az utolsó két hét közvélemény-kutatásaihoz képest, a függetlenséget támogatók pedig még a „nem”-végeredménnyel együtt is győztek, hiszen folytatódni fog a devolúció – szögezte le a beszélgetés elején Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem oktatója. Gálik rámutatott egy fontos különbségre: az Egyesült Királyságon belüli devolúció nem egyszerűen decentralizációt jelent, hanem ebben a modellben a központ, vagyis London fenntartja magának a jogot, hogy az átadott hatásköröket visszavegye – erre volt is már példa, igaz, nem Skóciában, hanem Észak-Írországban, amikor felfüggesztették a parlamentet, miután az IRA lefegyverzése sikertelen maradt.

 

Gálik hangsúlyozta ugyanakkor, hogy amennyiben Skóciában a „devo-plus” vagy a „devo-max” koncepció megvalósul, akkor Londonnak az Egyesült Királyság többi részével is újra kell szabályoznia a viszonyát. Erre utalt egyébként David Cameron is a szavazás másnapján, mondván: Angliának is nagyobb beleszólást kell biztosítani a westminsteri döntéshozatalba. „A sajátos brit parlamenti szuverenitáskoncepció, ami eddig évszázadokig működött, így is gellert kapott a népszavazással, és alapvető dolgokról kell gondolkodnia az Egyesült Királyságnak. Akár a föderális modell irányába való elmozdulás is elképzelhető” – fogalmazott Gálik Zoltán. Hozzátette ugyanakkor: épp az ügy összetettsége miatt nem várható gyors átalakulás. Szerinte Cameron azt az ígéretét nem fogja tudni tartani, hogy januárra leteszik az asztalra az újabb devolúció-koncepciót. Eszerint a skótok nagyobb arányban rendelkezhetnének majd például az adóbevételekről, viszont ez után majd Wales-nek és Észak-Írországnak is engedményeket kell adni, hiszen az adóbevételek elosztása terén már eddig is valamilyen szinten „kivételeztek a skótokkal” – fejtette ki a szakértő.

 

A közönségből felszólaló Schöpflin György ezzel kapcsolatban utóbb megjegyezte, hogy ő sem tartja valószínűnek, hogy időben elkészülne a devolúció-koncepció. Szerinte nagy hiba volt Cameron részéről, hogy két évvel ezelőtt, amikor a népszavazás után egyébként lemondott skót miniszterelnökkel megállapodtak a népszavazásról, nem engedett Salmond javaslatának és nem írták a népszavazási kérdések közé lehetséges opciónak a „devo-maxot”. Ezzel ugyanis akár 70 százalékos egyetértést is elérhettek volna, és a devolúció további részleteit is könnyebb lett volna kidolgozni.

 

Dabis Attila a devolúciós tervekkel kapcsolatban hozzátette: hitelfelvételi kompetenciákat is nyerhet a skót parlament, és saját szja-kulcsot is bevezethetnek. Dabis egyébként elsősorban a példaszerű együttműködésre mutatott rá a politikai szereplők között a népszavazás kapcsán. „Cameron teljesen magától beleegyezett a függetlenségi népszavazás kiírásába, úgy hogy erre semmi nem kötelezte” – mondta. Dabis azt is kiemelte, hogy a civil társadalom és a gazdasági szereplők is aktívan bekapcsolódtak a függetlenségről szóló diskurzusba, főleg miután a skót kormány egy alkotmánytervezetet is közzétett. A demokratikus politikai kultúra abban is gyönyörűen megmutatkozott, hogy a szavazásra jogosultak 97 százaléka regisztrált a népszavazásra, és a nagy részük el is ment: a részvételi arány példa nélküli, és a döntési arány is meggyőző – összegezte Dabis.

 

 

A skótok nemzeti identitása kapcsán már élénkebb vita bontakozott ki a résztvevők között. Dabis Attila Michael Billig „Banális nacionalizmus” című könyvére hivatkozott, amelynek címe szerinte nagyon jól leírja a skót nemzeti identitást. Mivel a skótoknak csak nagyon kis része beszél gael-ül, így a nyelvre nem igazán lehet a nemzeti identitást építeni. Ehelyett a történelmen, a területhez kapcsolódó szimbólumokon és a gazdasági, szociális berendezkedés olyan „szolidáris” jellemzőin alapul a skót nemzeti tudat, mint például az ingyenes felsőoktatás vagy a részben ingyenes gyógyszerek. A skótok hagyományosan kritikusak a thatcheri neokonzervatív gazdaságpolitikájával szemben, és inkább baloldali szavazók. És persze a Skót Nemzeti Párt is egyre népszerűbb – volt legalábbis eddig. Dabis arra is felhívta a figyelmet, hogy érdekes módon – bár az SNP épp a függetlenségi népszavazással kampányolva nyert választást 2011-ben – azokon a területeken (a skót felföldön és a szigeteken), ahol akkor az SNP legjobban aratott, most a nemek voltak többségben. „Csak négy választókerületben volt igen-többség, ez pedig a skót szocializmus fellegvára: Glasgow és környéke” – mutatott rá Dabis Attila.

 

Schöpflin György – aki maga is részben Skóciában töltötte fiatal éveit – megjegyezte: nagyon is van nyelvi eleme a skót identitásnak, mégpedig az akcentus. „Ha valaki angol akcentussal beszél, akkor nem lehet skót” – mondta, és hozzátette: kialakulóban van egy skót polgárság-fogalom is, ami merőben más, mint az angol vagy a brit. „Az ötvenes években még mindenki angol volt, a hatvanas évektől mindenki brit lett, a skótoknak pedig égnek állt a hajuk, hogy kimaradtak az identitás-elnevezésekből” – fogalmazott a politikus. Szerinte a skót értelmiség és a munkások inkább függetlenségpártiak, míg az uniót főleg a középosztály támogatja. Azt is megjegyezte: a skót identitás azért nehéz kérdés, mert sokan úgy állnak hozzá, hogy „Nagy-Britannia igen, London nem. London egy különálló bolygó számukra, ami mégis perdöntő” – mondta Schöpflin. Londonban ugyanis nagyon sokszor alakult úgy konzervatív kormány, hogy a skótok többsége rendre a Munkáspártra szavazott.

 

 

Az ügy tágabb európai következményeivel kapcsolatban Dabis Attila a november 9-i katalán népszavazásról beszélt. Itt felteszik majd azt a bizonyos harmadik kérdést, amit a skótoknak végül nem tettek fel, vagyis a katalánok első körben arról szavaznak, hogy Katalónia állam legyen-e, majd másodszor: ha igen, akkor független legyen-e, vagy más jogkörbővítést szeretnének inkább? Persze az ügyet árnyalja, hogy a spanyol politikai szereplők közel sem álltak olyan gentlemanként a kérdéshez, mint az angolok, és a kormány már előre bejelentette, hogy illegitimnek tartja az – egyébként is véleménynyilvánító – népszavazást.

 

Voltak már egyébként olyan felvetések az EU-ban, hogy ha egy terület demokratikus procedúra eredményeként kiválik egy tagállamból, akkor ezt az EU-nak tudomásul kellene vennie – mutatott rá Dabis, aki szerint a skót népszavazás után érdemes lenne továbbgondolni ezt az felvetést.

 

Kalmár Ferenc, az EU-nál több, negyvenhét tagállamot tömörítő Európa Tanács kisebbségügyi jelentéstevője szerint a skót ügy arról szól, hogyan lehet a nemzeti önrendelkezést és az államok integritását összehangolni. Mint mondta, az Európa Tanácsban azt tapasztalta, hogy ezek ütközésekor – ugyan kimondatlanul – mindig az államok integritása élvez elsőbbséget, azzal a megkötéssel, hogy a kisebbségvédelmi keretegyezmény előírásait feltétlenül be kell tartani. Hangsúlyozta: Európában sok kisebbség hangja egyáltalán nem hallatszik, más országok „hátsó udvarán keresztül” kell integrálódniuk Európába, amit pedig közvetlenül is megtehetnének. „Az Európa Tanácsban a kisebbség vagy roma, vagy meleg. Egyéb, nemzeti kisebbségek nem jönnek szóba, legfeljebb Koszovó kapcsán” – összegezte Kalmár, aki szerint nagy hiba, hogy csak olyankor figyelnek fel a nemzeti kisebbségekre, „amikor már lőnek”. A politikai kultúra kapcsán rámutatott, hogy itt Kelet-Közép-Európában milyen messze vagyunk attól, hogy egy kormány önként kiírjon egy függetlenségi népszavazást: „Nézzük meg a szlovák alkotmánybíróság döntését, vagy a román parlamentet! Még párbeszédre sem hajlandók, nem ám népszavazást kiírni!” – mutatott rá.

 

A skót „nem” egyébként a beígért brit EU-népszavazás kapcsán is kérdéseket vet fel. A Mandiner felvetésére szóba került, hogy amennyiben egyáltalán sor kerül az EU-kilépésről szóló brit népszavazásra és netán tényleg ki is lépnek, akkor az egyébként EU-párti skótok könnyen úgy érezhetik, hogy akaratukon kívül kirángatták őket az EU-ból. Dabis Attila egyetértett a felvetéssel, megjegyezve, hogy egy ilyen esetleges brit népszavazási döntés újból felerősítheti a függetlenedni akarók hangját. Gálik Zoltán ugyanakkor leszögezte: jelenleg nem politikai program az Egyesült Királyságban az EU-ból való kilépés. Szerinte Cameron sem akar kilépni, ezért inkább kompetencia-felülvizsgálattal próbálkoznak. Ha pedig sikerül néhány területen engedményeket kiharcolniuk – míg más területeken esetleg mélyítik az integrációt – akkor már az sem annyira biztos, hogy maguk a konzervatívok ki akarnak majd lépni. Ráadásul mindez még a 2015-ös választások eredményeitől is függ: a kilépésről szóló népszavazás feltétele ugyanis, hogy a konzervatívok ismét nyerjenek. Viszont az biztos, hogy 2015-ben is kapnak Skóciából pár millió ellenszavazatot.