Ukrajna: Keleten a helyzet… változik?

„Ez a verzió természetesen sok igazságot rejt magában, véleményem szerint azonban végtelenül elfogult: Oroszország ugyanis már közel mindent megszerzett, amit valószínűleg szeretett volna. A konfliktusban beálló változás okait így szerintem nem szabad egyértelmű nyugati sikerként elkönyvelni, Putyinék egyszerűen tökéletes stratégiai érzékkel felismerték, hogy most jött el a pont, amikor arculatot kell váltani. Ehhez pedig nézzük meg, hogyan is áll a keleti front:

(1) Luhanszk és Donyeck a szakadárok kezén van. Az ukrán hadseregnek számtalan offenzívával sem sikerült őket onnan kiűzni, és bár voltak híresztelések az ottani orosz(barát) egységek meggyengüléséről, ezek vagy csak rövid ideig tartottak, vagy az ukrán hadsereg vezetői nem voltak igazán objektívek a helyzetet elemezve. Az orosz támogatás mellett pedig nehéz is lett volna hosszantartó sikereket elérni, a két haderő egyszerűen nem összehasonlítható sem számszakilag, sem minőségileg.

(2) A Krím az oroszok kezén van. Bár ez a tény még nem elfogadott a hivatalos retorikában (pl. a NATO oldaláról), a gyakorlatban ennek megváltozására én semmilyen esélyt nem látok.

(3) A mérleg nyelve Mariupol. A kikötőváros elleni szakadár offenzíva még a tűzszünet előtt indult meg, ám ez az a térség, ahol a harcok folyamatosan tartanak most is. A cél egyértelmű, amennyiben ez a régió is orosz fennhatóság alá kerül, úgy elérhető lenne a közvetlen szárazföldi összeköttetés a Krím és Oroszország között. Ez mind biztonsági és utánpótlási szempontból nagyon fontos az oroszok számára, kis túlzással nélküle az egész keleti térszerzés értelmetlen lenne. (…)

Összességében tehát két verziót látok reálisnak: az első, hogy sikerül Mariupolt a jelen helyzetben, a „háttérben” elfoglalnia az orosz(barát) csapatoknak, és ezután megkezdődik a diplomáciai tárgyalássorozat a régió önrendelkezéséről. A második, hogy Mariupol ilyen formában nem bevehető, így a tűzszünet nem lesz fenntartható, a szakadár erők újra támadásba lendülnek – valószínűleg egy korántsem tisztázható „ki lőtt először?” szituációt követve. Ukrajna keleti része – akármelyik lehetőség is lép életbe – már csak maximum nevében lesz ukrán: Oroszország nyílt érdekek mentén vívja ezt a konfliktust, és hajlandó megfizetni az árát. Ezt mi, tőlük nyugatra, már nem mondhatjuk ki ilyen egyértelműen.”