Jean-Claude Juncker azt is törekvései között említette, hogy minden egyes EU-tagállamban legyen az adott ország anyagi lehetőségeivel arányos, előírt és garantált minimáljövedelem. Szintén megemlítette, hogy a közszolgáltatásokat meg kell óvni „a korszeszélytől”, amin egybevágó értelmezések szerint az állami támogatások lefaragását, illetve a közszolgáltatások privatizálását értette.
Juncker beszédének gazdaság- és szociálpolitikával kapcsolatos részei általában is egyértelműen mutatták, hogy a jobbközép pártállású politikus nyitni kíván a balközép felé. Hangsúlyozta például, hogy a stabilitási és növekedési paktum keretein belül az eddiginél nagyobb rugalmasságot kell tanúsítani a forrásfelhasználás terén.
Ilyen, nagy tapsot aratott megnyilvánulásai közé tartozott az is, amikor arról beszélt, hogy ha szándékai és reményei ellenére ismét pénzügyi mentőövre szorulna és kiigazító lépésekre kényszerülne valamelyik tagország, akkor nem szabad elkövetni még egyszer azt a hibát, hogy a pénzügyi szigor kiigazító csomagját előzetes szociális hatástanulmányok nélkül fogadják el.