„S itt van az a pont, ahol Cohn-Bendit »elárulja« magát. »Cohn-Bendit sem vitatta, hogy az iszlám fundamentalizmus ellentétes az európai demokrácia alapelveivel...«. Érdekes módon, abban a pillanatban, amikor az iszlám európai expanziójáról van szó, Cohn-Bendit, a multikultúra harcias szószólója hirtelen konzervatívvá válik, s egy platformon találja magát ellenfelével. Ugyan miért? Ha már multikultúra, akkor mi a baj az iszlámmal? Ha már multikultúra, akkor miért ne lehetne teret engedni az iszlám vallási igényeinek? Miért akarja Cohn-Bendit a demokrácia, a kulturális/vallási sokszínűség nevében megszüntetni az iszlám sajátszerűségét? Miért menne szembe az iszlám fundamentalizmus az európai demokrácia alapértékeivel? Az európai liberális demokrácia lényege nem éppen a minden identitást befogadó jellegében van? Cohn-Bendit nézőpontjából nem az lenne a logikus, az elvárható, ha azt mondaná, hogy bár nem osztozik az iszlám hitében, de éppen a hitek egyenlősége, a sokszínűség, az egyenjogúság jegyében engedni kellene, hogy az iszlám önmaga lehessen egy befogadó, inklúzív, multikulturális Európában?
Cohn-Bendit azért lett hirtelen konzervatív, mert az iszlámmal való konfrontációjában rádöbbent arra, hogy ez az Európa az ő identitásának az alapja és kerete, s ez, mármint az ő identitása, liberalizmus ide vagy oda, multikultúra ide vagy oda, most egy rivális kultúra által veszélyeztetve van. Ez az ő csoport-identitása. Mégsem lehetséges a csoportidentitások, az előzetes meghatározottságok meghaladása? Nocsak, nocsak. De akkor hogyan lesz ebből multikultúra? Egy tisztán elvi, liberális nézőpontból kultúrák, hitek, identitások egyenlőek, s éppen ez teremti meg az európai világnézeti sokszínűség alapjait. Akkor miért aggódik? Mitől lett Cohn-Bendit ekkora nagy hagyományőrző?
Amiből csak ismételten azt a következtetést vonom le a magam számára, hogy az iszlám árnyékában az európai szekularizáció messze nem lefutott játszma még. Talán ideje lenne újra felfedezni, hogy az európai identitás legszélesebb kerete mégis csak a zsidó-keresztyén hagyomány. Ez a mi identitásunk. Még Cohn-Bendité is. Mi más, ami megvédhetné Európát más kultúrákkal szemben? Aztán lehet, hogy erre még Cohn-Bendit is rá fog jönni, ha egyszer, egy kora reggeli órán egy müezzin fogja ébreszteni, s nem a harangszó. Mert akkor ki fog derülni, hogy a vallások eljelentéktelenedéséről szóló európai szekularista beszéd egy nagy mese, s az Úristen különös, zavarba ejtő gesztusa, hogy erre Európát épp az iszlámmal akarja figyelmeztetni.”