Konzervatív győzelem, szocdem vereség, zöld kudarc, liberális pokoljárás,Sideburns

„Angela Merkel majdnem abszolút többséget szerzett. Győzelmét legalább annyira köszönheti az erőtlen szociáldemokraták belső küzdelmeinek és nagyképű jelöltjének, a zöldek elrontott választási stratégiájának, a liberálisok önfelszámolásának, mint saját jó kormányzásának. A német szabad demokraták követték magyar elvtársaikat a parlamentből való kiesésben, és ők is arról beszéltek, hogy sokkal több liberális van, csak valamiért nem fogták fel, hogy ők mennyire királyok.

Bejött, amit mindenki várt, és megtörtént, amit csak kevesen. Győzött Angela Merkel CDU-CSU pártszövetsége, kiesett viszont koalíciós partnerük, az FDP. A kereszténydemokrata-keresztényszociális uniópártok együtt  41,5 százalékot hoztak, és ezzel simán nyerték meg a választást. Bár az utolsó hetekben több kutatóintézet is arról írt, hogy elkényelmesedtek a biztos befutó kormánypártok szavazói, végül azonban megfelelő volt a mozgósítás a korábbinál magasabb, 72-73 százalékos választási részvételhez. Utóbbi adat lett azonban a kormányon gyengén teljesítő liberálisok veszte. Az FDP az elmúlt négy évben háromszor cserélt vezetőt, a 2009-es ígéretözön (adócsökkentés, adósságplafon szigorítása, egészségügyi és oktatási reform) majdnem 15 százalékos eredményének ezúttal csak a harmadát hozták, ami éppen az ötszázalékos küszöb alatti eredményt jelent. Német elemzők máris a liberalizmus európai szintű gyengüléséről beszélnek, a II. vh. után még nem volt szabad demokraták nélküli német parlament. A koalíciós partner kiesése csak annyiban Merkel hibája, hogy az utolsó napokban 5 millió háztartás kapott csak a CDU, azaz »mindkét szavazatot a CDU-CSU-ra« levelet, kizárva ezzel a két párt közötti szokásos szavazatmegosztást. Mindez éppen elég lehetett a veszekedős szövetséges lecseréléséhez.

Majdnem megtörtént, amit csak kevesen vártak. A CDU-CSU vasárnap éjjel többször is közel volt a bűvös mandátumszámhoz, amely már egyedüli abszolút többséget biztosított volna a pártszövetségnek. Merkel mindenesetre végig kitartott amellett, hogy nem számol abszolút többséggel, és tárgyalásokat fog kezdeményezni a szocdemekkel és a zöldekkel. Mindenesetre, ha nem iktatták volna ki nemrég a német pártrendszer legbonyolultabb és gyakorlatilag az egyetlen igazi többségi elemet jelentő vonását, az országszerte egyéni kerületeket nyerő párt által bezsebelhető “átlógó mandátumokat” (Überhangsmandate), akkor itt most egyszínű kormány alakulhatna. A konzervatív pártok egyedüli győzelmének esélyét senki sem jelezte előre, csakúgy, mint az »eurószkeptikus« (euró mint pénz értendő itt) értelmiségi párt, a kutatók által végig alulmért AfD bejutását. Utóbbiak végül hajszállal, háromtized százalékkal bukták el a bejutást, és nem valószínű, hogy felfutó protestpártként lesz még ekkora esélyük.”