Merkel: Az NDK 1953-ban bukott meg

Angela Merkel német kancellár kiemelte: az NDK 1953. június 17-én alig négy éve létezett, de „politikailag már a végét járta”. A munkáslázadásként indult népfelkelés megmutatta, hogy a szabadságvágyat nem lehet elnyomni az NDK-ban, mint ahogy Budapesten sem lehetett 1956-ban, és Prágában sem 1968-ban és Lengyelországban sem 1981-ben. Egy politikai rendszer csak akkor maradhat fenn, ha „bátorítja az embereket, hogy éljenek a szabadsággal és vállaljanak felelősséget magukért és másokért” – mondta Angela Merkel. Az NDK ennek az eszménynek a tragikus ellenpéldája volt – tette hozzá. Felidézte: a népfelkelés berlini építőmunkások tüntetésével és sztrájkjával kezdődött, amelyek híre futótűzként terjedt az országban. Egymillióan mentek az utcákra, és a munkakörülmények elleni tiltakozás hamar politikai felkeléssé változott. Az emberek szabad választásokat, az állampárt vezetőinek távozását és Németország újraegyesítését követelték. A felkelést a szovjet tankok leverték, 1953. június 17. azonban így is a német történelem jelentős határköve, amelytől egyenes vonal vezet 1989-ig, a berlini fal ledöntéséig és az ország újraegyesítéséig – mondta Angela Merkel a berlini Wedding kerület urnatemetőjében az áldozatok tiszteletére emelt emlékműnél.

Az ünnepségen megjelent a német államfő, az alkotmánybíróság elnöke, a parlament alsó- és felsőházának elnöke, Berlin kormányzó polgármestere és a felkelés számos résztvevője.

A Budestagban, a parlament alsóházában pénteken tartottak megemlékezést, ünnepi beszédet Joachim Gauck államfő mondott. Hangsúlyozta: az NDK-ban egy „vereségsorozat bénító tapasztalataként” élték meg, hogy a népfelkelés leverése után kudarcba fulladt az 56-os magyar forradalom és a lengyelországi munkásfelkelés is, majd a '68-as prágai tavasz és a lengyel Szolidaritás mozgalma 1980-ban. Az NSZK-ban, „a nagyobbik Németországban megőrizték és tisztelték a kisebbik Németország szabadságvágyát”, és már 1953 augusztusában a német egység napjává nyilvánították június 17-ét, de az ünnep az évek múlásával egyre inkább kiüresedett. A népfelkelésnek így nincs méltó helye a németek emlékezetében. „1953. június 17-e Németországban kollektív trauma lett, amelyet elfojtottak, elhallgattak és elfelejtettek” – mondta az államfő.

Hat évtized elteltével viszont már lehetséges egy új látásmód – tette hozzá Joachim Gauck. Kiemelte: „Nem lehet, hogy mindaz, amit mi vereségek sorozatának láttunk, értelmezhető a közép-európai népek haladásaként is a szabadság, a demokrácia és a jog uralma felé? És hallgatni kell arról, hogy ennek a folyamatnak a kezdőpontján németek álltak?”

Az NDK-ban 1953-ban június 16-tól 18-ig országszerte rendszerellenes megmozdulások és sztrájkok voltak. A tüntetéseket a megszálló szovjet csapatok verték le. Nagyjából 200 tüntető életét vesztette, a felkelés elfojtása utáni megtorlásnak pedig több mint 900 halálos áldozata volt. A keletnémet történetírásban 1953 júniusának eseményei az ellenforradalmi jelzőt kapták.