Az ultraorthodox pártok összesen 18 mandátumot szereztek; míg a két arab párt, valamint a Hadash – őket is az arab pártok közé szokták sorolni, de inkább egy közös arab-izraeli békepártról van szó –11 képviselőt delegálhatnak a parlamentbe.
A koalíciós tárgyalások már csütörtökön megkezdődtek, összeült a két legtöbb mandátumot kapott párt vezetése. A sajtónak ugyan nem sok hír szivárgott ki, de a résztvevők szerint a hangulat pozitív volt, és a megbeszélést még továbbiak fogják követni. Yair Lapid, a második helyen végzett párt vezetője ugyanakkor kijelentette, hogy csak egy olyan kormányban hajlandó részt venni, amely képes lépéseket hozni a mindenki számára kötelező katonai szolgálat érdekében. Lapid a palesztinokkal való béketárgyalásokhoz való visszatérést is első számú prioritásként kezeli. Komoly társadalmi és szociális változásokat is el szeretne érni, de ebben inkább a párbeszédre helyezi a hangsúlyt, míg az előbbi két ügy döntő fontosságú a kormánykoalícióhoz való csatlakozás ügyében.
Öt szcenárió képzelhető el a kialakult helyzetben: a legvalószínűbb a jobboldali pártokból álló kormánykoalíció lenne 61 mandátummal; vagy egy esetleges egységkormány, amely magába foglalja az első négy helyen végzett pártot 67 hellyel. A Netanyahu számára legoptimálisabb koalíció magába foglalná a jobboldali pártokat, valamint a Yesh Atidot, 80 mandátummal; míg a Yair Lapid számára leginkáb megfelelő kormány a Yesh Atidot, a két mérsékeltebb jobboldali, valamint a Cipi Livni vezette Hatnuah és a Kadima pártokat fogná össze, 70 képviselővel. Mindezeken túl ugyanakkor fennáll a veszélye annak is, hogy a tárgyalások sikertelensége esetén előrehozott választásokat kell tartani.
A következő izraeli kormány összetétele nagyon fontos lesz, ugyanis az utolsó utáni időszakba ért a két államos béke lehetősége a palesztinokkal. Az egyre csak szaporodó telepek miatt már csak óriási viták árán születhetne meg a kompromisszum; de ha az izraeli kormányzat a telepes lobbik túsza marad, akkor a béke soha nem látott távolságba kerülhet. Ha az új izraeli kormány a jelenlegi irányvonalat fogja követni, akkor a zsidó állam nemzetközi szinten még jobban elszigetelődhet, ami a mostanában különösen forrongó térségben enyhén szólva nem túl szerencsés. Az Obamával való terhelt viszony javítása érdekében Netanjahunak viszont még megvan lehetősége, hogy komolyabb politikai veszteségek nélkül egy új irányba terelje Izrael államot.