Ven Csia-pao (Wen Jiabao) leköszönő kínai miniszterelnök családjának összvagyona a 2,7 milliárd dollárt is eléri – a pénz nagy részéhez Ven hivatali ideje alatt jutottak hozzá – írja a pénteki New York Times.
Ven idén 90 éves anyja, az egykori észak-kínai tanítónő, Jang Cse-jün (Yang Zhiyun) például több jelentős befektetéssel is rendelkezik, így részesedése van egy nagy pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalatban, melynek papírjai öt évvel ezelőtt 120 millió dollárt értek – írja hivatalos forrásokra hivatkozva a New York Times.
Hogy a befektetésekről Jangnak van-e tudomása, s azok hogyan kerültek a neve alá, nem lehet tudni, az ugyanakkor bizonyos, hogy a tranzakciók Ven Csia-pao hivatali idejére datálódnak vissza. Vállalati és hatósági iratokat idézve az újság arra is rámutat: nemcsak a miniszterelnök anyja, de annak felesége, fia, lánya, öccse és sógora is rendkívüli vagyonra tett szert az elmúlt években, a család összvagyona összesen mintegy 2,7 millárd dollárt tesz ki.
A családtagok bankokban, az ékszeriparban, az idegenforgalomban, telekommunikációs cégekben és infrastrukturális projektekben bírnak részesedéssel, de többek közt egy pekingi villafejlesztésben, egy észak-kínai gumigyárban, a pekingi olimpiai stadionok építésében is részt vevő cégben és a Ping An biztosítótársaságban is érdekeltek. Ven felesége, Csang Pej-li (Zhang Beili) a kínai gyémántpiac meghatározó szereplője, a miniszterelnök öccse mintegy 200 millió dolláros vagyont halmozott fel a szennyvízkezelés és újrahasznosítás üzletágában, az üzlet felfutásához a cég összesen 30 millió dollár értékű kormányzati szerződései is hozzájárultak. A család gazdagodását többségi állami tulajdonban lévő cégek, például a China Mobile és Ázsia leggazdagabb iparmágnásai is segítették – írja a New York Times.
Mindezidáig semmit nem lehetett tudni Ven hozzátartozóinak vagyonáról, mert amíg a kínai vezetők kötelesek vagyoni helyzetük nyilvánosságra hozatalára, családtagjaik nem, s semmilyen törvény nem tiltja számukra az üzletkötést vagy befektetéseket. Márciusban a miniszterelnök maga úgy fogalmazott: a legnagyobb veszélyforrás a kommunista párt számára ma a korrupció, s amennyiben a probléma nem oldódik meg, az a politikai hatalom természetének változását hátráltatja majd.
A New York Times cikke nem az első a kínai vezetők pénzügyi helyzetét vizsgáló írások sorában: június végén a Bloomberg hírügynökség az elnöki székbe legvalószínűbbnek tartott Hszi Csin-ping (Xi Jinping) családjának vagyoni helyzetét tárta fel, a hírportál azóta sem érhető el Kínán belül. A New York Times cikke angol és kínai nyelvű oldalain is megjelent pénteken, a cenzorok az írás mindkét változatának elérését blokkolják, a hírportál maga ugyanakkor elérhető.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még meg sem szerezték, de már az EU-ban befagyasztott orosz pénzekkel sem éri be az ukrán elnök. Kíváncsian várjuk, hogy reagál erre Donald Trump.
Megdöbbentő, hogy erre nem gondoltak az EU vezetői.
A csütörtöki csata előtt válaszolt az újságírók kérdésére a magyar miniszterelnök.
Kína határozottan ellenzi azokat az uniós törekvéseket, amelyek a befagyasztott orosz állami vagyon felhasználásáról szólnak.
Azonban erről nem szólnak a napi hírek, amelyek 9 hónappal ezelőtt még merőben az ellenkezőjét próbálták állítani. Ez most éppen nem illik a narratívába...
Schiffer András figyelmeztetett, hogy az orosz vagyon kisajátítása veszélyes precedenst teremthet.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
A Vizit legújabb adásában Szalai Laura és Dr. Kőnig Róbert a mentális egészség fontosságára hívják fel a figyelmet. Az ünnepi időszak túlzó elvárásai, a tökéletesség kényszere és a mindennapi nyomás komoly lelki terhet róhat ránk – a szakértők szerint azonban a jelen megélése, a segítségkérés és a tudatos odafigyelés lehet a kiút.
