Tessék vigyázni, a csövek záródnak!

„»Végy néhány szegény posztszovjet országot! Bizonyára alacsony lesz ott az egy főre jutó GDP, mint például Fehéroroszországban (a magyar szint 45%-a), Ukrajnában (23%) vagy Moldovában (13%). Ezzel szemben nagyon magas lesz a gázfogyasztás, egy főre vetítve esetenként majdnem a magyar duplája is. Emeld fel a Gazprom exportárait bármi áron! Ne légy kapzsi, elég az átlagos európai szint 60-70 százaléka is. Ha nincs más választás, zárd el a csapot! Néhány évig véreztesd a költségvetést, légy szenvtelen a sikolyokkal és a fenyegetőzésekkel szemben. Ha elfogy a pénz, az IMF sem ad többet, védtelenek a közelgő válsággal szemben, légy hát nagyvonalú! Adj árengedményt az Oroszországgal kötendő vámunióért vagy az ország gázvezetékrendszerének tulajdonjogáért cserébe! Hat-hét év alatt megoldod a tranzitproblémákat.« Ez a képzelt bekezdés Vlagyimir Putyin intelmeiből is származhatna.(...)

Ukrajnában a vezetékrendszer nemzeti kincs, míg az orosz vámunióhoz való csatlakozás az európai uniós integrációs cél feladását jelentené. Mindkettő a szuverenitás részleges elherdálásával, a közvélemény és a politikai-üzleti osztály többsége számára már-már hazaárulással lenne egyenértékű. Ellentétben tehát a fent említett többi állammal, Ukrajnában politikai értelemben csak nehezen lenne túlélhető az oroszoknak tett engedmény. Nem véletlen, hogy bár semmilyen épeszű érvet nem lehet felhozni, hogy miért ne eredményezne újabb kijevi kapitulációt egy csapelzárással járó megismételt konfrontáció Moszkvával, a Janukovics-kormányzat szokatlanul harcias és veszélyes feszültségkeltésbe kezdett a 2009-es gázszerződések felülvizsgálatával. Az elmúlt néhány hónapban legalább három-négy olyan folyamatot indítottak el a Naftogaz gázmonopólium uniós normáknak megfelelő szétválasztásától a szerződések a Timosenko-perben való burkolt megtámadásáig, amelyeknek Kijev szerint azok újratárgyalásához kellene vezetniük.”