Itt a negyedik jogállamisági jelentés

Negyedik alkalommal tette közzé a múlt héten éves jogállamisági jelentését az Európai Bizottság. Ötvenegy oldalon, négy fő fejezet mentén számol be az uniós testület a hazánkban tapasztalt legfrissebb fejleményekről az igazságszolgáltatási rendszer, a korrupcióellenes küzdelem, a médiapluralizmus és médiaszabadság, valamint az intézményi fékek és egyensúlyok terén.

Rövid idő alatt is hosszú utat járt be a jogállamisági jelentés intézménye az uniós berkekben. Legelső meg­jelenésekor még arról szólt a fáma – és a bizottság hivatalos kommunikációja –, hogy mindössze egy jogi kötőerővel nem bíró tájékoztató készül. Röpke négy év alatt mára eljutottunk oda, hogy a jelentés komoly hivatkozási alapot képez az uniós döntés­hozatali és jogállamisági folyamatokban, és pénzügyi következmények is kapcsolódnak hozzá. A politikai elfogultságra, az országjelentésekben testet öltő kettős mércére, a módszertani kritikákra érdemben sosem reagált a bizottság.

Külön megérne egy misét a jelentéskészítés folyamata, az annak során lebonyolított társadalmi vita. E sorok szerzőjének idén is volt lehetősége bekapcsolódni a folyamatba, és kifejtenie az álláspontját. Több év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy csupán kirakatkonzultációról van szó: a nemzeti, szuverenista, konzervatív álláspontokat a bizottság rendre figyelmen kívül hagyja. Mindez tükrözi az uniós testület demokráciafelfogását: igazi Patyomkin-demokrácia.